Mester Györgyi: A bábkészítő A bábkészítő A városkában ő volt az egyetlen bábkészítő mester. Hosszú évtizedek óta űzte a mesterségét, és a saját kezűleg készített bábokat olyan nagy becsben tartotta, úgy szerette, mint más a gyerekeit. A szakmája azonban hiába…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Tejföl csavargónak áll Tejföl csavargónak áll Hófehér bundájának, na meg gazdája jó humorának köszönhetően kapta nevét a kutyus. Ugyan kaphatott volna másikat is, mivel – ugyancsak jellemzően -, kölyökként, ha elszundított, úgy aludt, mint a tej, azonban ez…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Nyári kaland a parkban Nyári kaland a parkban Az óvodás nagycsoportból elballagó Réka, az iskolakezdés előtti nyár jó részét a nagymamájánál töltötte, mivel szülei szabadsága nem volt elég arra, hogy az egész szünetet kislányukkal tölthessék. De így is,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Mása és a medvehagyma Mása és a medvehagyma Sűrű erdő közepén, kék tavacska mellett, égbetörően magas hegy gyomrában, tágas barlangban éldegélt a medvecsalád: Pása, a folyton dörmögő medve papa, Dása, a mindenkihez barátságos medve mama, és huncut kicsi…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy tulipán életrajza Egy tulipán életrajza „Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van. Hát ezekkel én valóban nem…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy kis kiruccanás Egy kis kiruccanás Az üdülőtelepen elhagyatottan álldogált egy „lábasház”. A nevét onnan kapta, hogy az épület betonlábakon állt, melyek valaha garázsul szolgáltak egy autónak. Mivel egyedi külsővel rendelkezett, nem volt kivel társalognia, aztán meg fáradt,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Édes mostoha Édes mostoha Aznap sokáig mentek az autóval. Persze máskor is előfordult, hogy a nagy vízhez utaztukban hosszasan kellett az autó hátuljában elhelyezett boxban, összekuporodva feküdnie, de ez most mintha más lett volna. Valamiféle rossz előérzete támadt.…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az aranygubó Az aranygubó Élt Bergengóciában egy szegény földműves, süldő leánykájával, Kincsővel. Nagy-nagy nyomorúságban tengődtek, kis földjük tartotta el őket. Hiányzott bizony a gazdasszony, Kincső édesanyja, kinek keze alól annakidején szebbnél-szebb, színes kelmék kerültek ki a szövőszékről. Az…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A pillangófa A pillangófa A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagy étvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A náthás méhecske A náthás méhecske Már megint üres puttonnyal tért vissza a kaptárba Zümi. És ez napok óta így megy. Haszontalan, lusta méhecske! – mordult fel mérgesen a kaptár őre. Előbb-utóbb a királynőnek is a fülébe jut.…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Talpas Talpas mindig azt tartotta, hogy ő a legnagyobb úr a tanyán. Tyúk, macska, kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek rá nem mertek szállni a kerítésre, ha az ő haragos morgását…
Tovább olvasom
Móricz Zsigmond: Disznó, kutya, macska, egér Hajdinában az egér, A macskával egy testvér, A macska meg a kutyával, Ez meg disznó komájával. Hanem egyszer vége leve, A disznó nemes levele Elkallódott kézen-közön, Azóta van harag, özön. – Kutya komám! –…
Tovább olvasom
Lev Tolsztoj: Bob, a tűzoltókutya Réges-régen, hajdanában, London városában eszébe jutott valakinek, hogy kutyákat tanítson be tűzoltó szolgálatra. Ezek a tűzök: kutyák együtt laktak a tűzoltókkal, együtt gyakorlatoztak, s együtt dolgoztak. S amikor egy-egy ház kigyúlt, berohantak a lángok közé,…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Születésnapi ajándék A körtefa öreg volt, a legöregebb a kert fái között, mégis ő ébredt leghamarabb, ha nem is az első, de a második kakasszóra. Fölébredt, aztán nyújtózkodni kezdett, ahogy az öregek szoktak, s a földre dobott néhány…
Tovább olvasom
Vlagyimir Szutyejev: Miau A Kutyus a pamlag előtt aludt a szőnyegen. Álmában egyszerre csak úgy hallotta, mintha valaki azt mondaná: – Miau ! Felkapta a fejét, körülnézett – sehol senki ! “Biztosan álmodtam az egészet” – gondolta, és kényelmesen visszafeküdt.…
Tovább olvasom
Füst Milán: Egy kutyus meg a cica Volt ott egy kis kutya, pincsi-féle, s azzal ez a Janika-fiú nagyon jól érezte magát. Nagyon jól megvoltak együtt. Janika-fiú bukfenceket vetett neki, s ha előre vetette, Samuka mindég rémülten hátra hőkölt. S…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: A másik macska Nyolc esztendős legényke voltam, mikor először utaztam egyedül. Régen volt, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Szinte látom magamat, ahogy meleg kis bundámban, vidrabőrsapkában sietek ki a vasútra. Ahogy csizmám nyikorog a havon,…
Tovább olvasom
Vlagyimir Szutyejev: A szeszélyes cica Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöld szemű cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat. – Mit csinálsz, Panni ? – kérdezte kíváncsian,…
Tovább olvasom
Szipőcs Ildikó: A pünkösdi király Falu szélén állt egy kis házikó, abban lakott Miskó, özvegy édesanyjával. Afféle csöndes legényke volt, segített a ház körül, és amíg édesanyja gombát, bogyót gyűjtögetett a közeli erdőben, Miskó fát hasogatott, vizet hozott a forrásról,…
Tovább olvasom
Benedek Elek: A szegény ember királysága Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy szegény ember. Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s ha nem volt vendége, kiment az utcára, ott fogott, s ahogy telt, úgy telt…
Tovább olvasom