Bocskorbén királyfi (népmese) Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy ember s egy asszony. De azok olyan fösvények voltak, hogy senkinek egy falást isten nevében nem adtak, inkább a szemét szúrták…
Tovább olvasom
A libapásztorból lett királyné Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége; volt nekik három lányuk. Az apjuk egyszer vásárra készült. Vásárfiát akart hozni a lányainak, előhívatta hát a három lányt, aztán megkérdezte…
Tovább olvasom
Kormos István: Első nap az első bében (Vackor az első bében) Haja, haja, hé! Megnyílott az ELSŐ BÉ! Vackor hátán iskolatáska, apró lépteit szaporázza, szeme előtt nagy fehér tábla: KÖKÖRCSIN UTCA – olvassa Vackor. – Eredj, fiam, az iskolába! Megy,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Pihécske kalandja Pihécske kalandja A kis tollpihe nem tudta, hogy aznap Márton-nap van, és előtérbe kerülnek a ludak. Ő csak egy pihécske volt, aki a dunyhából hullott ki, miközben a hatalmas, hófehér ágyneműdarab az udvaron süttette hasát a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Kelep Elek Kelep Elek Elek, akiről most mesélek nektek, nagyon szerette a tavakat, patakokat. Különösképp kedvelte a mocsaras lápokat, ahol zsombékról-zsombékra lehetett lépegetni, haladni. Úszni sohasem akart – azt nem is tudott volna, hosszú, derékig érő lábaival -,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Gomba mese Gomba mese Az erdő nehezen lélegzett. Olyan nagy volt a nyár végi hőség, hogy szinte tikkadoztak a növények. A fák levelei összepöndörödtek, a máskor egyenesen álló fűszálak lekonyultak, földre hanyatlottak. Nem bújt elő egyetlen kis vadvirág,…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Új mese a négy vándorról Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. Emlékeztek rá még, ki ez a négy testvér: a négy évszak, a Tavasz és Nyár, aztán az Ősz és Tél.…
Tovább olvasom