A tavaszi rét aranytojása nem más, mint a természet ébredésének első hírnöke. A friss zöld fű között megbúvó, sárgán ragyogó pitypang csodát rejt: új élet, remény és megújulás jelképe.
A tavasz hajnali tojása nem csupán egy étel, hanem szimbolikus kezdet is: az újjászületés, a remény és az új lehetőségek jelképe. Megmutatja, hogyan éled fel minden napban a természet.
A húsvéti nyuszikirály minden tavasszal elhozza a varázslatot: csillogó tojások, vidám játékok és mosolygó gyerekek töltik meg a kertet. De ki is ő valójában, és honnan ered a legendája?
Tavaszvárás az erdőben Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli erdő, ahol az állatok már nagyon várták a tavaszt. A hosszú, hideg tél után mindenki vágyott a friss zöld levelekre és a meleg napfényre. Az erdő lakói…
Tovább olvasom
Tündérléptek a virágoskertben Tündérléptek a virágoskertben A régi kertben, ahol az idő mindig tavasz volt, még a legkisebb porszem is tündökölt, mint a reggeli harmatcseppek. A virágok pedig olyan színpompásak voltak, hogy a nap minden reggel örömmel köszöntötte őket…
Tovább olvasom
A tavasz első virága Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hóvirág, aki a hosszú és hideg tél után az elsőként bújt elő a hó alól. Nevét onnan kapta, hogy fehér szirmait még a legkeményebb fagyok sem…
Tovább olvasom
Tavaszünnep az erdőben Az erdő mélyén, ahol a napfény áttör a sűrű lombkoronán, minden évben nagy ünnepségre készülnek az állatok, amikor a tél véget ér, és beköszönt a tavasz. Ezt az időszakot Tavaszünnepnek nevezik, és ilyenkor mindenki megmutatja, mennyire…
Tovább olvasom
Cseh-Dálnoky Zsófia: Négy évszak: Tavasz úrnő Cseh-Dálnoky Zsófia: Négy évszak: Tavasz úrnő Ad Primaveram-Óda a Tavaszhoz Újra itt vagy várva várt Tavasz! Tél ura utolsó lábnyomai végre mindenütt eltűntek, s a nap áldott sugaraival újra melegíti az emberek és az…
Tovább olvasom
Majranek Krisztina: Tavaszváró Új sálat vett magának a természet, Hófehéret, nem pirosat, s nem kéket. Fehér lett a kabátja, a ruhája, Így indult el a tavaszi nagy bálba. Oda is ért épp tizenkét órára, Sütött a nap melegen az orrára.…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Megszelídítve Megszelídítve Rét. Hatalmas, tágas. Beborítva százféle fűvel, gyommal, gizgazzal, vadvirággal, bogánccsal, s közöttük rejtekezve számos rovarfaj, bogár. Gyermekem, mint afféle karámból szabadult kiscsikó, össze-vissza szaladgál rajta. Rúgja a labdát, helyette néha csak egy fűcsomót, zsombékot talál el,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Ki a legjobb kertész? Ki a legjobb kertész? Nem is gondolnánk, milyen sok kis élőlény lapul a föld felszíne alatt, akik nem csak a mindennapjaikat töltik ott, de az a „munkahelyük” is. Rövid kis életük során „kertészkednek”, művelik,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Kelep Elek Kelep Elek Elek, akiről most mesélek nektek, nagyon szerette a tavakat, patakokat. Különösképp kedvelte a mocsaras lápokat, ahol zsombékról-zsombékra lehetett lépegetni, haladni. Úszni sohasem akart – azt nem is tudott volna, hosszú, derékig érő lábaival -,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Breki párt keres Breki párt keres Breki, a kicsi békafiú elhatározta, hogy a nyáron megházasodik, ezért úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha már tavasszal hozzáfog a társkereséshez. Olyan párt szeretett volna magának, akinek csinos fejecskéje, karcsú, kecses…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy tulipán életrajza Egy tulipán életrajza „Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van. Hát ezekkel én valóban nem…
Tovább olvasom
Szipőcs Ildikó: A pünkösdi király Falu szélén állt egy kis házikó, abban lakott Miskó, özvegy édesanyjával. Afféle csöndes legényke volt, segített a ház körül, és amíg édesanyja gombát, bogyót gyűjtögetett a közeli erdőben, Miskó fát hasogatott, vizet hozott a forrásról,…
Tovább olvasom
Benedek Elek: A szegény ember királysága Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy szegény ember. Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s ha nem volt vendége, kiment az utcára, ott fogott, s ahogy telt, úgy telt…
Tovább olvasom
A tulipánná változott királyfi magyar népmese Volt egyszer egy király, annak volt egy fia. Azt mondta egyszer a fiú az apjának: – Édesapám, én most elmegyek, és addig vissza sem jövök, míg meg nem találom a legszebb lányt a világon.…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Új mese a négy vándorról Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. Emlékeztek rá még, ki ez a négy testvér: a négy évszak, a Tavasz és Nyár, aztán az Ősz és Tél.…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Tavaszi mese Szellőcske a tengeren túlról jött; együtt szállt a felhőkkel. A hosszú úton barátságot is kötöttek egymással, és sok mindenről elbeszélgettek. – Én megöntözöm a göröngyös földet – mondta a felhő. – Várnak is már az emberek.…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: A pajkos napsugár – Süss fel nap, fényes nap!…-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak. Először csak…
Tovább olvasom