Mester Györgyi: Fecske mese Fecske mese Az eresz alá tapasztott fészekben négy tojás lapult meg. Fecskemama féltő gondoskodása, melengető teste védelmében, a kellemes tavaszi napsütésben hamarosan megrepedt a tojások héja, és a három fióka szinte egyidőben világra jött. A negyedik,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy felejthetetlen karácsony Egy felejthetetlen karácsony Az egész úgy kezdődött, hogy otthon maradt az a fránya cetli. A cetli a bevásárlandókkal, amit anya írt össze, és amit nekem kellett volna megvennem. A pénzt is otthon felejtettem, de annak…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy fecske is csinál nyarat Egy fecske is csinál nyarat Igazából nem is tudta, boldogtalan, vagy csak a végletekig elégedetlen az életével. Úgy érezte, folyton csak a problémák és megoldandó feladatok áradatával találja magát szemben, és ettől éppúgy…
Tovább olvasom
Mesterg Györgyi: Égi madár Égi madár A sarlósfecske fiókát már majdnem két hete gondozta, és bízott benne, hogy életben tudja tartani, meg tudja menteni. Ha viccesen akarta volna kifejezni magát, azt mondja, a „kéményen át” érkezett hozzá, egyenesen az égből,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Csacsi mese Csacsi mese Még tavaly történt, amikor anyám egy alkalommal a reggeliző asztalnál azt mondta: buta csacsi vagy kisfiam! Mondtam, hogy csavard rá a tejesüvegre a kupakot, és lám, most eldőlt, az abrosz csupa tej lett, tócsa…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Breki párt keres Breki párt keres Breki, a kicsi békafiú elhatározta, hogy a nyáron megházasodik, ezért úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha már tavasszal hozzáfog a társkereséshez. Olyan párt szeretett volna magának, akinek csinos fejecskéje, karcsú, kecses…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Bársony szív Bársony szív Már az első találkozásukkor feltűnt neki, amit nem lehetett nem észrevenni, hogy a párhetes kiskutya fehér, barnával spriccelt hátán, a bársonyos szőrön, egy szív alakot formázó, csokoládé színű folt van. Érdekesnek, egyben kedvesnek…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Badar beszéd Badar beszéd Az istállóban öten laktak: Laci, a ló, akit a gazdasszony „lókötő” bátyjáról neveztek el, Gömbi, a tehén, aki nevét gömbölyded idomairól kapta, két kecske, akik annyira hétköznapiak voltak, hogy csak „a nagy kecske” nevet…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az egérkirály Az egérkirály Az új házban hamarosan mindenki megtalálta a helyét: a felnőttek a nagyszobában, a gyerekek a kicsiben, a kutya az ólban, a csirkék a baromfiudvaron, az egerek a kamrában. Ez utóbbi lakók a beköltözésnél nem…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az igazi ajándék Az igazi ajándék Ötéves koromig, baba még sohasem került a karácsonyfám alá. Mesekönyvet, mackót, társasjátékot kaptam, de babát azt nem. Irigyeltem is emiatt a leánypajtásaimat, mert ők folyton dicsekedtek a babáikkal. Édesapám ügyes kezű ember…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az aranydió Az aranydió Végre itt a téli iskolai szünet! Nincs több lecke, nem kell izgulni a tanórák miatt, készülhetek a karácsonyra – örvendezett Jutka. Persze, ez alatt nem csak az ajándékvárást értette, na meg a fa feldíszítését.…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A szajkó fél pár papucsa A szajkó fél pár papucsa A szajkó büszke madár volt. Nem is csoda, hiszen – a tollruhájában csupán néhány piros mintával dicsekvő nagy fakopáncs, na meg a zöld színben pompázó, piros sapkás küllő…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A pöttyös víziló A pöttyös víziló Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba. Már többször is körbesétált, de…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A legkisebb cinke A legkisebb cinke Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A kíváncsi cserebogár A kíváncsi cserebogár A kis cserebogár sokadik körét rótta a zöldellő rét felett. A pár nap alatt, amióta szárnyat bontott, sok mindent látott táncos röptében, de amikor egy apró tócsában a saját tükörképét is megpillantotta,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A homok kincse A homok kincse Az ifjú herceg már évek óta járta a világot, kéttucat idegen nyelven beszélt, azonban esze ágában sem volt hazatérni. Még többet akart látni a világból, mielőtt megkezdi bölcs uralkodását a saját birodalmában.…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A haszontalan nyulacska Mese az „újrahasznosításról” A haszontalan A kis nyuszinak eddig még sohasem mondott ilyesmit az édesanyja. Mondta neki, hogy szeleburdi, meggondolatlan, ügyetlen, lusta, de ilyesmi még sohasem hangzott el, hogy „haszontalan” lenne. A Nyulacska először nem…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A csúcsdísz A csúcsdísz A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket, az aranyszínű masnikat, az évről-évre megtartott, kőkemény szaloncukrot – mondván, amit…
Tovább olvasom
Mester Györgyi:A csodatévő Flóra kút A csodatévő Flóra-kút A városka házaiba, annak idején, amikor ez a történet játszódott, még nem volt bevezetve a víz. A szomjoltó nedűt akkoriban artézi kútról hordták a település lakosai. A friss vízért nap mint nap…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A bánatos lakkcipőcske A bánatos lakkcipőcske Cipőország – köznyelven, cipőbolt – lakói nagyon sokfélék voltak. Különböző „kasztokba” osztályokba sorolták magukat, és annak megfelelően is viselkedtek. Először is, ott voltak a téli cipők. Ők tartották magukat a legtöbbre, hiszen…
Tovább olvasom