Móra Ferenc: Az aranykrajcár ‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Mi van a kezedben, Aranyos Julikám?’ „Hajlós fűzfavessző, Mogyorósuhogó: Fényes aranykrajcár, Mint a nap, ragyogó!” ‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Ugy-e nekem adod, Aranyos Julikám?’ „Se mákos kalácsért, Se mézes kalácsért, Oda nem…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: A húsvéti tojások Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni (részlet) Egy téli estén édesapám azt kérdezte tőlem: mit szólnék hozzá, ha iskolába adna… Drága jó édesanyám az ölébe húzott, és megcirógatta a bozontomat. – De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: A csaló A csaló neve: Pétör. Pétör még nem unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör szeret itt lenni, talán még jobban, mint otthon. Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor, itt…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Sündisznócska lovagol Móra Ferenc: Sündisznócska lovagol Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két cinegemadár beszélget a feje fölött a bükkfaágon.Azt…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Talpas Talpas mindig azt tartotta, hogy ő a legnagyobb úr a tanyán. Tyúk, macska, kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek rá nem mertek szállni a kerítésre, ha az ő haragos morgását…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: A másik macska Nyolc esztendős legényke voltam, mikor először utaztam egyedül. Régen volt, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Szinte látom magamat, ahogy meleg kis bundámban, vidrabőrsapkában sietek ki a vasútra. Ahogy csizmám nyikorog a havon,…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Nagy ebéd volt nálunk A ludacskával, amelyikről ezt a történetet írom, sose találkoztam az életben, de hírből nagyon jól ismertük egymást. Nekem mindig őróla írt, neki mindig énrólam beszélt az édesanyám. Én tudtam róla, hogy ő a világon…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A TÉLAPÓ HARAGJA Régen történt biz’ ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A SZÁNKÓ Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat…
Tovább olvasom