VARGA KATALIN: A KESZTYŰ Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek…
Tovább olvasom
TÓTHÁRPÁD FERENC: MADÁRLÁTTA SZENTESTE Fekete karácsony lesz – mondogatták az emberek, de a hideg esti szél mintha a hó illatával lett volna tele. Az utcában fényfüzérekkel feldíszített fák varázsoltak karácsonyi hangulatot. Adrienn az ablaknál állt. Tekintetét a hegyek felé fordította.…
Tovább olvasom
PATAKI EDIT: ÖRÖKZÖLD Erdész hosszabb időre elutazott, s munkáját Ideiglenes Megbízott vette át. Örökkön nyüzsgött, tüsténkedett, hangoskodásával felverte az erdő eddigi csendjét. – Állj be a sorba! Ne különbözz! – adta ki az ukázt naponként. A megszeppent hatalmas fák hiányolták…
Tovább olvasom
NÉMET-VAS KATALIN: TÉLI MESE Mint ahogy azt télen megszokhattuk már leesett az első hó. Puha pelyhekben hullott alá a szürke fellegekből. Szép fehér takaróval vonva be a házak piros tetejét, a fák kopasz ágait, a fenyőket és az elsárgult füvet.…
Tovább olvasom
ELA PEROCI: TELI VÖDÖR MÉZ Enyhe tél volt. Havazott is, meg esett is egyszerre. Csupa locspocs volt a város. Otthon kellett ülnünk naphosszat. Néztük, hogyan dagasztja édesanya a kenyeret. – Mikor jön a nagybácsi, anya? — kérdeztük. – Egy óra…
Tovább olvasom
BÁLINT ÁGNES: A KESZTYŰBŐR BABA Volt egyszer egy anyóka, akinek senkije, semmije sem volt. Karácsony közeledtével mégsem azon búsult, hogy nincs kitől ajándékot várnia, hanem azon, hogy nincs, akit ő megajándékozhatna. És ha volna is – ugyan mivel? Azért végigkotorászta…
Tovább olvasom
LINDA JENNINGS: PÁSZTOROK A HEGYEN Betlehem mellett, a hegyoldalban pásztorok őrizték a nyájat. A hideg téli éjszakák nagyon hosszúra nyúltak. A pásztorok a tűz köré húzódtak, a farkasok és a tolvajok ellen pedig őrszemet állítottak. Ezt az éjszakát valami különös,…
Tovább olvasom
TORDON ÁKOS: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánságát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és…
Tovább olvasom
HARALD SCHEEL-SIBYLE JUNG: A LEGSZEBB KARÁCSONYFA Messze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házikóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében. A hómanók nagyon vidám és barátságos kis lények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növényeit, védik…
Tovább olvasom
DEVECSERY LÁSZLÓ: CINEGEKARÁCSONY A kis cinege szomorúan sírdogált az ágon. Odaröppent hozzá a mamája. ― Miért sírsz, kis cinegelányom? — Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor olyan rossz nekünk, madaraknak. Bezzeg jó az embereknek! Készülnek a karácsonyra, s lesz nekik csodálatos…
Tovább olvasom
VIDOR MIKLÓS: FENYŐFÁK VÁNDORÚTJA Ékes ködpára gomolygott, s mélységes csend ülte meg az erdőt. Mindent vastag hó borított. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó fehér, prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. – Valaki jár az erdőn! – adta tovább…
Tovább olvasom
SCHEEL ÉS SIBYLLE JUNG: BENEDEK APÓ KARÁCSONYA Karácsony előtti napokban nagy hóesés kezdődött és nagyon hidegre fordult az időjárás. Muki a kis mókus, és két barátnője Zsuzsi és Paula, a két egér lányka, elhagyták az erdőt, és a falu felé…
Tovább olvasom
Az oláh katona Mátyás király sokat hadakozott az oláhokval, Estefán vajdával. Estefán vajda felbérelt egy olyan embert, aki megölte a felesége csábítóját, szóval gyilkos volt. S azt mondta neki, hogyha a csatában, mikor csatáznak Mátyás Királyval, ha megöli Mátyás királyt,…
Tovább olvasom
A legjobb barát mög a legnagyobb ellenség Mátyás királ egyik vezérét elcsapta. A vezérbül paraszt lött. Eccör Mátyás arra járt, a vezért éppeg szántás közben taláta. – No, mi csinyász? – kérdözi. – Vetök, uram! – mondi a vezér. –…
Tovább olvasom
Szabad rabló, szabad gyilkos, szabad koldus Abban az időben, mikor a Mátyás király a földön járt, még élt, beköszön egy házhoz. Ott van egy… hát nem volt éppen öreg ember, se fiatal, Mátyás király kérdezi: – Hát csak kettecskén vannak?…
Tovább olvasom
Hogy osztotta be életét az öregember? Mikor Mátyás király egy faluba bement, a falu véginél tanált egy nyolcvanesztendős öregembert; az öregember sírt. Kérdezte tőle Mátyás király: – Miért sír, bácsikám? – Hogyne sírnék, mikor az apám megvert! – Él még…
Tovább olvasom
Mátyás király kérdése Az igazságos Mátyás király életiben kiment a kíséretével, a főurakkal a mezőre. És ráment egy szántóvető emberre, aki az ő katonája volt. Köszön a király: – Tisztesség, öregem! S feleli az ember: – Köszönöm az asszonynak, felséges…
Tovább olvasom
Mátyás király és a székely ember leánya Mátyás királynak volt egy hű szolgája. És kiküldte, az országút mellett volt egy kő, és ezt mondta: – Minden embert, aki az országút mellett jár, keríts oda, hogy a követ nyúzzák meg, mert…
Tovább olvasom
Mátyás király huszárja Volt Mátyás királynak egy huszárja a sok közül, akin nem tudott senki kifogni. Büszke is volt rá Mátyás. Egyik alkalommal a Burkus mondja Mátyásnak: – Én bizony túlteszek a te huszárod eszén! – Azt már nem! –…
Tovább olvasom
Mátyás király aranyszőrű báránya Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király, hogy: – Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van. – Igaz – azt mondja -, nekem van a juhaim közt egy aranyszőrű…
Tovább olvasom