Egy nap, amikor az óvoda kertjében a gyerekek vidáman játszottak, hirtelen apró, fényes valami pottyant le a homokozó mellett. Maja, a kíváncsi kislány azonnal odaszaladt, és egy különös, színes borítékot talált. A borítékon nem volt feladó, csak egy óriási, kék szív, és ez a felirat: „A JÖVŐBŐL”. Maja izgatottan szólt a barátainak: Nézzétek, mit találtam! Egy levelet a jövőből!
Barátai, Dani, Zsófi és Tomi köré gyűltek. Vajon ki küldhetett ilyet? – kérdezte Dani. – Talán egy titkos barát? – találgatta Zsófi. – Vagy egy űrlény! – nevetgélt Tomi. Mindnyájan izgatottan várták, hogy Maja felbontsa a borítékot.
A levél belsejében csodaszép rajzok és egy kedves, kerek betűkkel írt üzenet volt. Kedves Gyerekek! Én vagyok a Jövő Barátja, és azért írok, hogy segítsek nektek. A jövőből figyellek titeket, és látom, mennyi szeretet és jóság van bennetek. Kérlek, mindig legyetek kedvesek egymáshoz, gondoskodjatok a barátaitokról és az állatokról! Sose bántsatok senkit, mert egy mosoly, egy ölelés, vagy egy kedves szó sokkal messzebbre jut, mint gondolnátok.
A gyerekek ámulva nézték a levelet. De ki lehet ez a Jövő Barátja? Vajon tényleg a jövőből jött az üzenet? Maja a homlokát ráncolta. Szerintetek igaz ez, vagy csak valaki tréfálkozik velünk? – kérdezte tőlük. Dani azt felelte: Szerintem igaz lehet, mert a levélben olyan dolgok állnak, amiket csak egy nagyon jó barát írhat. Zsófi hozzátette: Anyukám mesélte, hogy vannak emberek, akik képesek üzenni a jövőből, legalábbis a mesékben!
A gyerekek nyomozni kezdtek. Megnézték a borítékot, szimatolták, hátha van rajta valami illat. Kérdezősködtek a felnőtteknél, de senki sem tudott a levélről semmit. Végül Tomi, aki mindig a tudományt szerette, azt mondta: Lehetséges, hogy valaki időgépet talált fel, és így küldött levelet. De az is lehet, hogy ez csak egy játék, amivel valaki örömet akart szerezni.
Sokat gondolkodtak azon, hogy vajon tényleg el lehet-e küldeni levelet a jövőből. Maja elmesélte, hogy a tudósok még nem találtak igazi időgépet, de ha nagyon hiszünk benne, minden megtörténhet. A jövő titokzatos és tele van meglepetésekkel, ahogy a mesében is.
A levél végén személyes üzenet is volt. Kedves Maja, Dani, Zsófi és Tomi! Mindig higgyetek a csodákban, és szeressétek egymást! Ha valaki szomorú, öleljétek meg, ha valaki fél, bátorítsátok! A szeretet és a jóság mindennél erősebb, és a szívből jövő jó tettek megváltoztathatják a világot.
Attól a naptól kezdve a gyerekek minden reggel emlékeztették egymást a levélre. Ha valaki elesett, felsegítették. Ha valaki szomorú volt, megölelték. Ha valaki új volt a csoportban, odamentek hozzá beszélgetni. A titokzatos levélből bátorságot és kedvességet tanultak, és boldogan mesélték otthon a történetet.
A levél rejtélye örökre titok maradt, de a benne lévő üzenet megváltoztatta a gyerekeket. Hiszen talán nem is az a fontos, hogy ki küldte a levelet, hanem hogy mit tanultak belőle: minden nap tehetünk valami jót másokért, egy kis kedvességgel szebbé varázsolhatjuk a világot.
Így volt, igaz is volt, tündérmese volt!
