A hét holló – Grimm mesék Egyszer volt egy ember s annak hét fia. Ez az ember mind azért imádkozott, bárcsak az Isten áldaná meg egy leánygyermekkel is. Isten meg is hallgatta sűrű imádságát, s megajándékozta egy szép kicsi leánykával.…
Tovább olvasom
Holle anyó – Grimm mesék Élt egyszer egy özvegyasszony, annak volt két lánya: az egyik szép és szorgos, a másik csúnya és lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a csúnya lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett…
Tovább olvasom
Szalmaszál, parázs és babszem – Grimm mesék Élt egyszer egy faluban egy öregasszony. Szerzett egy tál babot meg akarta főzni. Tüzet rakott hát a kis kemencéjébe, és hogy hamarabb föllobbanjon a láng, fogott egy marok szalmát, azzal gyújtott be. Ahogy…
Tovább olvasom
ANDERSEN: BORSÓSZEM-HERCEGKISASSZONY Volt egyszer egy királyfi, aki hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám holmi jöttment hercegleányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami kivetnivalót. Hercegkisasszony akadt…
Tovább olvasom
ANDERSEN: A HAJDINA Ha nyári vihar után kimegyünk a határba, de sokszor látunk feketére perzselt szántóföldet! Olyan a föld, mintha lángfolyam ömlött volna át rajta, s a parasztok azt mondják: “beleütött az istennyila”. De mért ütött bele? Nekem elfecsegte egy…
Tovább olvasom
ANDERSEN: SZOMBAT – Mesélsz? – kérdezte a kis Hjalmar, amikor Ole Luköie lefektette. – Ma este nem lesz rá időnk – mondta Ole Luköie, és legszebbik esernyőjét feszítette ki a kisfiú fölött. – Nézd csak meg ezeket a kis kínaiakat!…
Tovább olvasom
Mátyás és a bolond Ecce, mikó Mátyás király nagy vendégséget tartott, oszt ott vót az udvari bolond is, aszongyák neki, hogy mondjon lehetetlen dolgokat: – Lehetetlen – aszongya a bolond – fütyülve jajgatni, lehetetlen az ágyúgolyót pilulának lenyelni, lehetetlen a…
Tovább olvasom
Mátyás király udvari bolondja Mátyás király egyszer munkától fáradtan kikönyökölt a kertbe nyíló ablakán. Egyszer csak azt látja, hogy udvari bolondja sietve megy. – Hová-hová, fickó, ilyen sebbel-lobbal? – kiáltott le neki a király. – Téged akarlak meglátogatni, komám. –…
Tovább olvasom
Mátyás király a barlangban Hajtották Mátyást, hajtották. Erősebb vót az ellenség, mint ü vót. Ü vót a hollós sereg vezére. Ahogy hajtották üköt, nagyon hullott a nép. Nekihajtottak egy hegynek. Ottan gondolkoztak. Kiáltoztak. – Hegy! Nyílj meg! Nyelj el bennünket!…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A TÉLAPÓ HARAGJA Régen történt biz’ ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a…
Tovább olvasom
ORGOVÁNYI ANIKÓ: ÜNNEP A zúzmarás réten innen, az üveghegyen túl, ott, ahol a hegyoldalak puha hótakaró alatt dédelgetik az apró erdőlakókat, szokatlan sürgés-forgás verte fel a délutáni csendet. Cserregve röpködtek a madarak, futkároztak az őzek, a szavasok, még a róka…
Tovább olvasom
CHRISTIAN ANDERSEN: A KIS GYUFAÁRUS LÁNY Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt…
Tovább olvasom
FEKETE ISTVÁN: BETLEHEM A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol…
Tovább olvasom
LEV TOLSZTOJ: PÁNOV APÓ KARÁCSONYA Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pánov úrnak, de még csak Pánov cipésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak…
Tovább olvasom
A HÁROM FENYÕFA LEGENDÁJA Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fenyőfácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a…
Tovább olvasom
LINDA JENNINGS: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS – Félek, hogy nem lesz az idén túl vidám karácsonyunk – mondta anya. A hat gyerek aggódva figyelt. – Nincs karácsony! Nincsenek ajándékok, se sütemény, se karácsonyfa! – Végignézett a csalódott arcocskákon, és felsóhajtott. – Én…
Tovább olvasom
ELIZA BETH: KARÁCSONYI DALLAM Egy téli éjszakán lágy dallam született. Először csak halvány foszlányként motoszkált a zeneszerző fejében, majd egyre inkább felerősödött. Nem hagyta nyugodni a gazdáját, minduntalan odatolakodott a tudatába. Megzavarta az álmát, próbálta felébreszteni, ám Leoni hasra fordult…
Tovább olvasom
A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek Azt mondta az első : – ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A SZÁNKÓ Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A KIVÁNCSI HÓPELYHEK A nap éppen lement, amikor az erdő felett elkezdett esni a hó. No, anyó – mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen –, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött…
Tovább olvasom