Zelk Zoltán: Az égig érő körtefa Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek nem volt egyéb kincse, csak egy icipici körtefája. Az is olyan icipici volt, hogy csak három körte termett rajta. Mit…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Tavaszi mese Szellőcske a tengeren túlról jött; együtt szállt a felhőkkel. A hosszú úton barátságot is kötöttek egymással, és sok mindenről elbeszélgettek. – Én megöntözöm a göröngyös földet – mondta a felhő. – Várnak is már az emberek.…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Köd és fény Egy téli reggelen, amikor Lajcsi iskolába indult, olyan nagy köd ereszkedett a városra, hogy még a szomszéd házakat sem lehetett látni. Lajcsi egyedül botorkált a vastag ködben, míg egyszer csak valaki megérintette a vállát. ”…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Erdei mulatság A medve nagyon unatkozott. Végül is elhatározta, hogy összehívja az állatokat egy kis mulatságra. Fel is kerekedett tüstént, s elment a farkashoz. – Azt gondoltam, farkas koma, jó lenne egy kis mulatságot rendezni, nagyon unalmas így…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: A pajkos napsugár – Süss fel nap, fényes nap!…-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak. Először csak…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Májusi mese Dönci, az icipici sün gondterhelten ballagott a májusi napsütésben. Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak. Mindenütt fény – csak a sün orra…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: A kacorlaki macskák Az öreg, kormos kémény saját füstös fülével hallotta, hogy miről beszélgettek a háztetőn a kacorlaki lusta macskák. Azok bizony arról beszélgettek, hogy nem érdemes egerészni. Igaz, még nem is próbálták, mert eddig mind a hárman…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Mire való a dinnye? A kerekerdei játszótéren egy nagy, kövér borzgyerek rá akart ülni a hintára. Tapsi Ferkó, Mókus Péter, Ürge Gyurka, sőt még Kisegér Kelemen is hiába magyarázták neki, hogy ne üljön rá, mert ekkora borzfiú alatt…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Mackó-tréfa Mackó néni három bocsa nagyon szeretett mókázni. Barlangjuk tája mindig jókedvtől zengett, és amikor Harkály doktor belefáradt a fakopogtatásba, idejött felvidulni. — Na, mókamester — kérdezte Dörmikétől —, ma milyen tréfát eszeltél ki? Dörmi büszke volt a…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: A lámpás titka Olyan szép, verőfényes nyári reggel volt, hogy a nyúl alig hitt a tulajdon tapsi fülének, amikor a vadrózsabokorból panaszos hangot vélt hallani. Kinek lehet ilyenkor bánata, amikor az egész világ csupa virágillat és boldog zümmögés?…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: A korcsolyázó mackók Elmesélem, mi történt a télen Dörmikével. Dörmike kövér kis medvebocs. Nyáron úgy mozog a málnás domboldalon, mint egy barna gombóc, Gyertyaszentelőkor pedig kinéz a barlangjából, mint afféle rendes mackó, megszimatolni, hogy késik-e a tavasz. Az…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Játékország kis mackója Hallottátok-e már csilingelni Télapó száncsengőjét, gyerekek’? Édes, ezüstös hangja úgy muzsikál a téli erdőkön át, hogy mosolyognak álmukban a mókusok. Szalad a csodálatos szán, tele mindenféle jóval. Télapó nagyokat pattint az ostorával, és fürgén iramodnak…
Tovább olvasom
A paraszt meg az ördög – Grimm mesék Volt egyszer egy eszes, furfangos paraszt, sokat lehetne mesélni a tréfáiról, de én itt most csak a legkülönbet mondom el: azt, hogyan tette egyszer bolonddá az ördögöt. Úgy kezdődött a dolog, hogy…
Tovább olvasom
Az orsó, a vetélő meg a tű – Grimm mesék Élt egyszer egy faluban egy szegény árva lány. Apja-anyja még kiskorában meghalt; nem volt neki egyéb rokona, csak a keresztanyja. Az egymagában éldegélt házacskájában a falu végén, és szövésből, fonásból,…
Tovább olvasom
A nyúl meg a sün – Grimm mesék Ezt a mesét még a nagyapámtól hallottam. Az pedig, amiről szól, így történt hajdanában: Őszre járt az idő. Vasárnap reggel volt, virágzott a pohánka, a nap fenn ragyogott a tiszta égen, a…
Tovább olvasom
A bagoly – Grimm mesék Jó pár száz esztendővel ezelőtt, amikor még az emberek nem voltak olyan okosak és minden hájjal megkentek, mint manapság, furcsa dolog történt egy városkában. Éjnek idején egyszer egy nagyfajta bagoly – uhubagolynak hívják – betévedt…
Tovább olvasom
Lusta Henrik – Grimm mesék Lusta volt Henrik, kegyetlenül lusta. Nem volt a világon semmi egyéb dolga, mint a kecskét legeltetni, mégis keserves sóhajtozással tért haza esténként a munkájából. – Nehéz sor ez! – nyögte. – Kínos törődés egy ilyen…
Tovább olvasom
A csillagtallérok-Grimm mesék Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis leány. Ennek a kis leánynak nem volt sem apja, sem anyja s olyan szegényül maradt ezen a világon, akár csak a templom egere. Nem volt bár egy házacskája, ahol…
Tovább olvasom
A bölcs pásztorfiú – Grimm mesék Volt egyszer egy pásztorfiú, az minden kérdésre olyan okosan meg tudott felelni, hogy messze földön híre járt a bölcsességének. Fülébe jutott a dolog a királynak is, de az egy szót sem hitt az egészből.…
Tovább olvasom
A három testvér – Grimm mesék Volt egyszer egy igen-igen szegény ember. Semmije nem volt a világon a három fián meg a parányi házacskáján kívül. Ezt a kis házat mind a három fiú szerette volna örökségül kapni. Az apa azonban…
Tovább olvasom