Zelk Zoltán: Egy asztal élete
Zelk Zoltán: Egy asztal élete
Szép, tágas szobában élt az asztal, kényes, finom bútorok között. Boldogan nézegette magát a nagy falitükörben, s amikor meglibbent rajta a selyemmel hímzett terítő, így szólt a szomszéd bútorokhoz:
– Látjátok, szebb ruhám van, mint a gazdasszonyunknak.
Szóval nagyon megelégedett és boldog volt az asztal ebben a cifra környezetben, s annak különösen örült, ha ebéd- és vacsoraidőben telerakták pompás falatokkal.
De bizony, ahogy múltak az évek, megkopott rajta a fényes máz, kicsorbultak a lábai, és csúnya repedések szántottak végig rajta. De még mindig hivalkodva nézte magát a tükörben, nem akarta észrevenni, hogy bizony már megöregedett.
Pedig olyan gyönge és rozoga volt már ekkor, hogy majdnem az egész napot átszunyókálta. Így történt, hogy a mikor egy reggel felébredt álmából, az ócskapiacon találta magát.
Azt hitte, még mindig álmodik, sehogy sem tudta elképzelni, hogy ilyesmi is megeshetik vele. De bizony, amikor másnap egy szegény viskó falai közé vitték, néhány ütött-kopott bútor társaságában, tudta már, hogy ez nem álom, hanem valóság.
Így hát új élete kezdődött az asztalnak, s hogy múltak a napok, egyre jobban megszokta új életét. Itt bizony üresen állott, se szép terítő, se pompás ételek nem görnyesztették. Sehogy sem tudta ezt megérteni. Örökké azon tűnődött, hogyan lehet az, hogy régi gazdái annyi jót ettek délben, este, itt pedig van olyan nap, hogy csak kenyér jut az asztalra, s néha csak egy bögre színtelen leves.
Most már az asztal is tudta, mi a szegénység, s együtt búsult az éhes gyerekekkel, s együtt örvendezett velük, ha olykor teli fazekat vagy egy jó meleg cipót tettek rája. Így folyt az élete, míg aztán egy fog vacogtató téli napon apróra vágták. Eleinte nem értette, miért bántják, de amikor tüzet rakta vele a rozsdás kályhában, s fázó kisgyerekek boldogan dörzsölgették kezüket a lobogó tűz mellett, az asztal is boldogan felsóhajtott a lángok között:
– Legalább ennyi örömet szerezhettem a szegényeknek!
Zelk Zoltán: Egy asztal élete
Zelk Zoltán: Egy asztal élete
Mese kategóriák: