Mici és a beszélő virágok

Mici különös felfedezése a réten egy reggel

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kislány, akit Micinek hívtak. Egy szép, napfényes reggelen Mici úgy döntött, hogy sétálni indul a közeli rétre, ahol a madarak vidáman csicseregtek, s a szél finoman simogatta az aranyszínű fűszálakat. Mici szerette a természetet, mindig talált valami újdonságot, amit csodálhatott.

Ezen a reggelen azonban valami meglepő dolog történt. Ahogy Mici a rét közepére ért, furcsa, halk suttogást hallott a fűben. Először azt hitte, csak a szél játszik vele, de a hang egyre tisztább lett, mintha valaki beszélne hozzá.

Találkozás az első beszélő virággal

Mici óvatosan lehajolt, s ekkor meglátta a legszebb százszorszépet, amit valaha is látott. A virág közepéből vékony, csilingelő hang szólalt meg. – Jó reggelt, Mici! – köszönt a virág. – Hogy vagy ma reggel?

Mici annyira meglepődött, hogy egy pillanatra szóhoz sem jutott. De a kíváncsisága erősebb volt a meglepetésnél. – Te… beszélsz hozzám? Hogy lehet ez? – kérdezte csodálkozva.

Mici csodálkozása és a virágok bemutatkozása

A százszorszép kedvesen meghajolt. – Én vagyok Százszorszép Sára, a rét egyik legrégebbi lakója. Itt nem csak én tudok beszélni – szólt, majd intett a virágfejével. A közelben egy sárga pitypang is megszólalt: – Én vagyok Pitypang Palkó! Üdvözöllek nálunk, Mici!

A lányka körbenézett, s meglepve látta, hogy a rét minden sarka tele volt beszélő virágokkal. Pipacs Peti integetett, Katáng Katica halkan nevetgélt, s még a kis ibolyák is suttogtak egymásnak.

A beszélő virágok varázslatos története

– De hogyhogy tudtok beszélni? – kérdezte Mici ámulva.

Százszorszép Sára büszkén válaszolt: – Réges-régen, mikor a világ még fiatal volt, egy jószívű tündér elvarázsolta a rét virágait, hogy beszélni tudjunk azzal, aki igazán szereti a természetet, és jó szívvel közelít hozzánk. Ezért csak a legkedvesebb gyerekek hallhatnak minket.

– És te ilyen vagy, Mici – tette hozzá Pitypang Palkó mosolyogva.

Mici és a virágok közös kalandja a réten

A virágok meghívták Micit egy közös játékra. Hamarosan együtt bújócskáztak a fűben, hancúroztak, s együtt figyelték meg, ahogy a méhecskék zümmögnek a rét fölött. Mici megtanulta, hogy minden virágnak megvan a maga története és egyedi élete.

– Ugye, milyen jó, ha mindenki barátságos? – kérdezte Pipacs Peti.

– Igen, és milyen jó együtt játszani! – válaszolta Mici boldogan.

A virágok titkos nyelvének megfejtése

Később a virágok megtanították Micinek a saját titkos nyelvüket. – Ha valaha szükséged lesz ránk, csak suttogj a fűben, és meghallunk! – mondta Katáng Katica.

Mici gyorsan megtanulta a szavakat, és a virágok elmesélték, hogyan segítettek már más állatoknak és madaraknak is a réten. Megértette, hogy mindenki csak akkor hallhatja a beszélő virágokat, ha szeretettel és tisztelettel fordul hozzájuk.

Mici tanulságai az új barátaitól

Mici egész délelőtt tanult a virágoktól. Megtanulta, hogy a szeretet és jóság mindenhol ott van körülöttünk, csak nyitott szívvel kell járni a világban. Megérintette a virágok bölcsessége, s rájött, mennyire fontos vigyázni a természetre, az állatokra és egymásra.

– Mindig segítsetek, ahol tudtok, és sose bántsatok senkit – mondta neki búcsúzóul Százszorszép Sára.

Búcsú a beszélő virágoktól és hazatérés

Mici lassan elköszönt új barátaitól. – Viszlát, kedves virágok! – integetett, ahogy elindult a hazafelé vezető ösvényen.

A virágok együtt kiáltották: – Viszlát, Mici! Gyere vissza hozzánk máskor is!

Mici boldogan, mosolyogva sétált haza. Szíve tele volt szeretettel és hálával a beszélő virágok új, varázslatos barátságáért.

Így volt, így nem volt, ez egy ilyen mese volt! Talán igaz sem volt, de olyan jó hinni benne, hogy a szeretet és jóság mindenütt ott rejtőzik – csak észre kell venni.