LINDA JENNINGS: PÁSZTOROK A HEGYEN Betlehem mellett, a hegyoldalban pásztorok őrizték a nyájat. A hideg téli éjszakák nagyon hosszúra nyúltak. A pásztorok a tűz köré húzódtak, a farkasok és a tolvajok ellen pedig őrszemet állítottak. Ezt az éjszakát valami különös,…
Tovább olvasom
TORDON ÁKOS: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánságát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és…
Tovább olvasom
HARALD SCHEEL-SIBYLE JUNG: A LEGSZEBB KARÁCSONYFA Messze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házikóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében. A hómanók nagyon vidám és barátságos kis lények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növényeit, védik…
Tovább olvasom
DEVECSERY LÁSZLÓ: CINEGEKARÁCSONY A kis cinege szomorúan sírdogált az ágon. Odaröppent hozzá a mamája. ― Miért sírsz, kis cinegelányom? — Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor olyan rossz nekünk, madaraknak. Bezzeg jó az embereknek! Készülnek a karácsonyra, s lesz nekik csodálatos…
Tovább olvasom
VIDOR MIKLÓS: FENYŐFÁK VÁNDORÚTJA Ékes ködpára gomolygott, s mélységes csend ülte meg az erdőt. Mindent vastag hó borított. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó fehér, prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. – Valaki jár az erdőn! – adta tovább…
Tovább olvasom
HEINRICH HEINE: A HÁROM KIRÁLYOK NAPKELETRŐL… A három királyok napkeletről bezörgettek minden házba: „Melyik a betlehemi út, te kedves fiú, te lányka?” De nem tudta ifjú, és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman: egy csillagocskát követtek ők, mely tündöklött…
Tovább olvasom
ANDERSEN: A TÖLGYFA UTOLSÓ ÁLMA Nem messze a tengerparttól, egy égig érő hegynek az oldalán, élt egy vén tölgyfa: éppen háromszázhatvanöt esztendő telt már el vén feje fölött. De ez a tengersok év csak annyi volt ennek a fának, mint…
Tovább olvasom
LÉNÁRTH MÁRIA: A GYERTYA FÉNYE Megnyúlik a gyertya lángja, fényt bocsájt a kisszobára. Nagyanyóka szépen, csendben ül a fényben elmerengve. Nézi a gyertyának pislákoló fényét, és egy szép gondolat járja át egész lényét. Készülődik a karácsonyra, unokáit veszi sorba. Boldog…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: SZÉP KARÁCSONY, SZÉP ZÖLD FÁJA Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s…
Tovább olvasom
BAKÓ ÁGNES: SZÉLLEL BÉLELT KARÁCSONY Úgy kezdődött az egész, hogy a Szél átfutott az erdőn. Megcibálta a fák koronáit – mert csudára szerette a fák koronáit megcibálni . s azzal már el is szelelt volna. De amíg átfutott a kopasz…
Tovább olvasom
JOHANNES VILHELM JENSEN: MORTEN SZENTESTÉJE Ingvar Hansen udvarában sötétedett már, noha alig lehetett valamivel több, mint négy óra. A cselédlány gyapjúkendőt kötött a fejére, úgy hordta a vizet. A gazda előjött a darálószínből, megállt az ajtóban, mellényéről leszedegette a szalmát,…
Tovább olvasom
SCHEEL ÉS SIBYLLE JUNG: BENEDEK APÓ KARÁCSONYA Karácsony előtti napokban nagy hóesés kezdődött és nagyon hidegre fordult az időjárás. Muki a kis mókus, és két barátnője Zsuzsi és Paula, a két egér lányka, elhagyták az erdőt, és a falu felé…
Tovább olvasom
Az oláh katona Mátyás király sokat hadakozott az oláhokval, Estefán vajdával. Estefán vajda felbérelt egy olyan embert, aki megölte a felesége csábítóját, szóval gyilkos volt. S azt mondta neki, hogyha a csatában, mikor csatáznak Mátyás Királyval, ha megöli Mátyás királyt,…
Tovább olvasom
Mátyás király és Toldi Mátyás király idejében a magyarok nagyon sokat verekedtek a törökökkel. Mátyás király meg a török basa egymást mindig viccelték. És abban a régi időkben a királyok olyanok voltak, hogy még olyan majdnem félbolond embereket is tartottak…
Tovább olvasom
A legjobb barát mög a legnagyobb ellenség Mátyás királ egyik vezérét elcsapta. A vezérbül paraszt lött. Eccör Mátyás arra járt, a vezért éppeg szántás közben taláta. – No, mi csinyász? – kérdözi. – Vetök, uram! – mondi a vezér. –…
Tovább olvasom
Szabad rabló, szabad gyilkos, szabad koldus Abban az időben, mikor a Mátyás király a földön járt, még élt, beköszön egy házhoz. Ott van egy… hát nem volt éppen öreg ember, se fiatal, Mátyás király kérdezi: – Hát csak kettecskén vannak?…
Tovább olvasom
Hogy osztotta be életét az öregember? Mikor Mátyás király egy faluba bement, a falu véginél tanált egy nyolcvanesztendős öregembert; az öregember sírt. Kérdezte tőle Mátyás király: – Miért sír, bácsikám? – Hogyne sírnék, mikor az apám megvert! – Él még…
Tovább olvasom
Mátyás király kérdése Az igazságos Mátyás király életiben kiment a kíséretével, a főurakkal a mezőre. És ráment egy szántóvető emberre, aki az ő katonája volt. Köszön a király: – Tisztesség, öregem! S feleli az ember: – Köszönöm az asszonynak, felséges…
Tovább olvasom
Mátyás király és a székely ember leánya Mátyás királynak volt egy hű szolgája. És kiküldte, az országút mellett volt egy kő, és ezt mondta: – Minden embert, aki az országút mellett jár, keríts oda, hogy a követ nyúzzák meg, mert…
Tovább olvasom
Mátyás király huszárja Volt Mátyás királynak egy huszárja a sok közül, akin nem tudott senki kifogni. Büszke is volt rá Mátyás. Egyik alkalommal a Burkus mondja Mátyásnak: – Én bizony túlteszek a te huszárod eszén! – Azt már nem! –…
Tovább olvasom