Borján Márta: Az anyák napi ajándék
Borján Márta: Az anyák napi ajándék
Sugarait szórja aranylón már a nap,
a fák is smaragdzöld lombokat bontottak.
Méhzümmögés hallik, virágillat terjeng,
madárdaltól hangos az erdő és berek.
Bizony itt a május, a legszebb hónapunk,
most köszönjük meg, hogy a világon vagyunk.
Anyukának jár a köszönet és hála,
a világon senki nem kedvesebb nála.
Borz Benő és Béni szintén így gondolják,
s anyukájukat most megajándékozzák.
Mit is adjanak hát, végre kiötlötték:
a szarkához mennek, s megveszik egy kincsét.
Hajnalban indultak, a nap még alig sütött,
fénye a lombokon épphogy átszűrődött.
Szedték a lábukat, sietniük kellett,
Szarka Szilárd fészke kint volt a tó mellett.
Gyorsan odaértek, szerencsés volt útjuk,
csak a harmattól lett vizes a bundájuk.
Szarka Szilárd éppen akkor repült vissza,
csőrében csillogott egy fényes karika.
A két csatakos borzot, amikor meglátta,
rögtön tudta, kell nekik az egyik zsákmánya.
Készséges volt velük, mutatott néhányat,
de a borztestvérek sokallták az árat.
Útközben gyűjtöttek néhány csigát, gombát,
gondolták ebből majd készíthet vacsorát.
Ám ez nem volt elég a tolvaj szarkának,
jobban örült volna egy madárfiókának.
Borz Benő és Béni nem kezdtek alkudni,
elindultak hamar fiókát szerezni.
Nem is mentek messze, mikor egy kis fáról
csivitelés hangzott néhány fiókától.
A fészekhez lassan odasomfordáltak,
abban három éhes kis zöldikét láttak.
Egyiket megfogták, de ekkor az anyja
hirtelen lecsapott, s volt ám éles karma!
A testvérek nem is tehettek egyebet
megfordultak, s gyorsan futásnak eredtek.
A veszély elmúltával megálltak egy fánál,
nem is vették észre, egy tündér ült az ágán.
Látta, ami történt, és nem örült neki,
ez a két kis rosszcsont, hogy mert ilyet tenni!
Nem állhatta, hogy ne ijessze meg őket,
mert abból tanulnak, s ezt nem teszik többet.
Leszállt hát hozzájuk, fogta a tündérport,
s egyet a kettőből – hipp-hopp! – elvarázsolt.
Megijedt a másik, mi lesz így most vele,
eddig volt, s többé nem lesz már testvére?
Keserves sírása követ meglágyító,
a testvére nélkül élni sem hajlandó.
Könyörgésre fogta, minden jót megígért,
csak kaphassa vissza egyetlen testvérét.
Bella tündér – ki más? – csak megleckéztette,
hogy az ily tettektől elmenjen a kedve.
Varázspálcájával kis köröket rajzolt,
és a másik bűnös ismét közöttük volt.
Persze lapítottak, el is fehéredtek,
de rögtön felfogták, mit is cselekedtek.
Egy nagy bölcsességnek megértése eljött:
„A cél nem szentesíthet mindenféle eszközt.”
A tündér érezte, hatott az ijesztés,
megnyugtatta őket, nem lesz több büntetés.
Inkább azt kérte, meséljék el neki,
mért akartak ilyen gonosz dolgot tenni.
A két bűnös, most már kevésbé riadtan,
be is vallott mindent sorjában, nyugodtan.
Hogyan is akarták anyjukat meglepni,
s neki ez ünnepen örömet szerezni.
De az ajándéknak így búcsút mondhatnak,
öröm helyett anyjuknak fájdalmat okoznak.
Bella nem habozott, ide segítség kell,
hogy a két borztestvér ne keseredjen el.
Kérte őket, bízzák bátran rá magukat,
nem fognak csalódni, segíti dolgukat.
Először is irány vissza a fészekhez,
hisz soha nincs késő a bocsánatkéréshez.
Félve, de már mégsem annyira reszketve
követték hát Bellát a zöldike fészekhez.
Zöldike mamának nem tetszett az ötlet,
zavarni akarta a közeledőket.
Bella megnyugtatta, jó szándékkal jöttek,
a borzok bűnbánón bocsánatot kérnek.
A kölykök megfogadták, ezután jók lesznek,
ilyen szörnyűséget többé sose tesznek.
Nos, zöldike mama megbocsátott nekik,
indulhatnak haza, mindjárt sötétedik.
Bella tudta, ismét kell a tündérerő,
hogy gyorsan hazajusson a két bajkeverő.
Tündérport szórt rájuk, hazáig repültek,
az aggódó szülők rettentőn örültek.
Mikor kiderült az eltűnésük oka,
borzmama két kölykét az ölébe vonta.
Átölelte őket, meg is csókolgatta,
s azt kérte, amit mond, ne feledjék soha:
„Egy anyának a legszebb ajándék e napra,
ha gyermeke mosolyog, s átöleli karja.”
Borján Márta: Az anyák napi ajándék
Borján Márta: Az anyák napi ajándék
Mese kategóriák: