Morzsi kutya és a titokzatos eltűnések

Morzsi, a barna bundájú, csillogó szemű kiskutya boldogan éldegélt Dömösön. Mindennap vidáman kergette a mókusokat a kertben, és boldogan szaladgált a Duna-parton. Azonban egy napon furcsa dolog történt. Morzsi észrevette, hogy a faluból eltűntek a macskák. Először csak Cirmi, a szomszéd kandúr nem jött haza a vacsorára, aztán Mancs, a fekete cica is nyomtalanul eltűnt. Morzsi aggódni kezdett. Mi történhetett a szőrmók barátaival?

Morzsi elhatározta, hogy nyomozni fog. Kutyabarátaival, Bodrival és Rexszel bejárta az egész falut, de sehol sem találták a macskákat. Végül a bölcs öreg Teknős tanácsát kérték ki. Teknős hosszan elmélkedett, majd így szólt:

„Hallottam én egy furcsa lényről, aki a hegyekben él. Azt beszélik, hogy ez a lény macskákat gyűjt…”

Morzsi és barátai elszánták magukat, hogy felkeresik a hegyi lényt. Hosszú és kimerítő út vezetett a hegy tetejére, de Morzsiék nem adták fel. Végül megtalálták a lény barlangját. A barlang bejárata előtt Morzsi bátorságot gyűjtött, majd beszólt:

„Ki lakik itt? Add vissza a macskákat!”

Egy hatalmas, szőrös lény lépett ki a barlangból. Vicsorgott és mormogott, de Morzsi nem ijedt meg.

„Miért vitted el a macskákat?” – kérdezte Morzsi bátran.

„Mert éhes voltam!” – bömbölt a lény. „De most már nem vagyok. Megettem őket.”

Morzsi és barátai elszörnyedtek. Szegény macskák! De Morzsi nem adta fel. Tudta, hogy valamit tennie kell.

„Én is éhes vagyok!” – kiáltotta Morzsi. „Ha nem adod vissza a macskákat, megeszlek téged!”

A lény meglepődött. Még soha nem találkozott olyan bátor kutyával, mint Morzsi. Elgondolkodott egy pillanatra, majd így szólt:

„Jól van. Visszaadom a macskákat, de ígérd meg, hogy hozol nekem enni minden nap.”

Morzsi megígérte, és a lény kiengedte a macskákat a barlangból. A macskák boldogan szaladtak haza, Morzsiék pedig büszkén tértek vissza a faluba. A falusiak örömmel fogadták őket, és Morzsi hősként ünnepelték.

Morzsi hűségesen betartotta az ígéretét, és minden nap vitt enni a hegyi lénynek. A lény hálás volt, és soha többé nem bántotta a macskákat. Morzsi és a macskák pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak.