Mester Györgyi: Luca széke Luca széke A Karácsony család májusban tervezte a költözést, de csak júniusban sikerült az új lakásba áthurcolkodniuk. A régi bútorok egy részét nem is vitték magukkal, ugyanakkor néhány berendezési tárgyat, többek között a másfél éves Luca…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Karácsonyi madárfészek Karácsonyi madárfészek Patrícia és Peti – családon beül csak Pat és Pet – tízéves ikrek, akik az elmúlt években rendszeresen az erdei rönkházban, hegyekben lévő „nyaralójukban” töltötték a téli iskolai szünetet. Most is itt készültek a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy felejthetetlen karácsony Egy felejthetetlen karácsony Az egész úgy kezdődött, hogy otthon maradt az a fránya cetli. A cetli a bevásárlandókkal, amit anya írt össze, és amit nekem kellett volna megvennem. A pénzt is otthon felejtettem, de annak…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az igazi ajándék Az igazi ajándék Ötéves koromig, baba még sohasem került a karácsonyfám alá. Mesekönyvet, mackót, társasjátékot kaptam, de babát azt nem. Irigyeltem is emiatt a leánypajtásaimat, mert ők folyton dicsekedtek a babáikkal. Édesapám ügyes kezű ember…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A csúcsdísz A csúcsdísz A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket, az aranyszínű masnikat, az évről-évre megtartott, kőkemény szaloncukrot – mondván, amit…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Játékország kis mackója Hallottátok-e már csilingelni Télapó száncsengőjét, gyerekek’? Édes, ezüstös hangja úgy muzsikál a téli erdőkön át, hogy mosolyognak álmukban a mókusok. Szalad a csodálatos szán, tele mindenféle jóval. Télapó nagyokat pattint az ostorával, és fürgén iramodnak…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A TÉLAPÓ HARAGJA Régen történt biz’ ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a…
Tovább olvasom
CHRISTIAN ANDERSEN: A FENYŐFA Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg…
Tovább olvasom
ORGOVÁNYI ANIKÓ: ÜNNEP A zúzmarás réten innen, az üveghegyen túl, ott, ahol a hegyoldalak puha hótakaró alatt dédelgetik az apró erdőlakókat, szokatlan sürgés-forgás verte fel a délutáni csendet. Cserregve röpködtek a madarak, futkároztak az őzek, a szavasok, még a róka…
Tovább olvasom
CHRISTIAN ANDERSEN: A KIS GYUFAÁRUS LÁNY Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt…
Tovább olvasom
CHRISTIAN ANDERSEN: A HÓEMBER – Hej, de pompás hideg van! Csak úgy csikorog minden tagom! – kiáltott fel elégedetten a hóember. – Új életet lehel belém ez a jeges szél! De mit bámul rajtam az az izzó képű odafönn? –…
Tovább olvasom
FEKETE ISTVÁN: BETLEHEM A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol…
Tovább olvasom
LEV TOLSZTOJ: PÁNOV APÓ KARÁCSONYA Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pánov úrnak, de még csak Pánov cipésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak…
Tovább olvasom
A HÁROM FENYÕFA LEGENDÁJA Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fenyőfácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a…
Tovább olvasom
O. HENRY: HÁROMKIRÁLYOK AJÁNDÉKA Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki…
Tovább olvasom
LINDA JENNINGS: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS – Félek, hogy nem lesz az idén túl vidám karácsonyunk – mondta anya. A hat gyerek aggódva figyelt. – Nincs karácsony! Nincsenek ajándékok, se sütemény, se karácsonyfa! – Végignézett a csalódott arcocskákon, és felsóhajtott. – Én…
Tovább olvasom
ELIZA BETH: KARÁCSONYI DALLAM Egy téli éjszakán lágy dallam született. Először csak halvány foszlányként motoszkált a zeneszerző fejében, majd egyre inkább felerősödött. Nem hagyta nyugodni a gazdáját, minduntalan odatolakodott a tudatába. Megzavarta az álmát, próbálta felébreszteni, ám Leoni hasra fordult…
Tovább olvasom
A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek Azt mondta az első : – ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek…
Tovább olvasom
TAMÁSI ÁRON: KARÁCSONYI PÁSZTOROCSKÁK A szabadtűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csordapásztorok melegednek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is. Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok…
Tovább olvasom