HEINRICH HEINE: A HÁROM KIRÁLYOK NAPKELETRŐL… A három királyok napkeletről bezörgettek minden házba: „Melyik a betlehemi út, te kedves fiú, te lányka?” De nem tudta ifjú, és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman: egy csillagocskát követtek ők, mely tündöklött…
Tovább olvasom
ANDERSEN: A TÖLGYFA UTOLSÓ ÁLMA Nem messze a tengerparttól, egy égig érő hegynek az oldalán, élt egy vén tölgyfa: éppen háromszázhatvanöt esztendő telt már el vén feje fölött. De ez a tengersok év csak annyi volt ennek a fának, mint…
Tovább olvasom
LÉNÁRTH MÁRIA: A GYERTYA FÉNYE Megnyúlik a gyertya lángja, fényt bocsájt a kisszobára. Nagyanyóka szépen, csendben ül a fényben elmerengve. Nézi a gyertyának pislákoló fényét, és egy szép gondolat járja át egész lényét. Készülődik a karácsonyra, unokáit veszi sorba. Boldog…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: SZÉP KARÁCSONY, SZÉP ZÖLD FÁJA Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s…
Tovább olvasom
BAKÓ ÁGNES: SZÉLLEL BÉLELT KARÁCSONY Úgy kezdődött az egész, hogy a Szél átfutott az erdőn. Megcibálta a fák koronáit – mert csudára szerette a fák koronáit megcibálni . s azzal már el is szelelt volna. De amíg átfutott a kopasz…
Tovább olvasom
JOHANNES VILHELM JENSEN: MORTEN SZENTESTÉJE Ingvar Hansen udvarában sötétedett már, noha alig lehetett valamivel több, mint négy óra. A cselédlány gyapjúkendőt kötött a fejére, úgy hordta a vizet. A gazda előjött a darálószínből, megállt az ajtóban, mellényéről leszedegette a szalmát,…
Tovább olvasom
SCHEEL ÉS SIBYLLE JUNG: BENEDEK APÓ KARÁCSONYA Karácsony előtti napokban nagy hóesés kezdődött és nagyon hidegre fordult az időjárás. Muki a kis mókus, és két barátnője Zsuzsi és Paula, a két egér lányka, elhagyták az erdőt, és a falu felé…
Tovább olvasom