A karácsonyi csillagok csodája Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli, hófedte falucska, ahol minden évben, amikor csak eljött a téli napforduló, valami csodálatos történt. A falu lakói ilyenkor mindig tűkön ülve várták a Mikulás érkezését, aki nem…
Tovább olvasom
Az eltévedt Mikulás kalandja Egyszer, egy hűvös decemberi éjszakán, amikor a hópelyhek táncoltak az ég és a föld között, a Mikulás készült a nagy utazásra. Az összes ajándékot bepakolta a szánjába, a rénszarvasok már várták, hogy elindulhassanak. Minden évben ez…
Tovább olvasom
A karácsonyi csodaerdő kalandja Réges-régen, egy messzi, hóval borított erdő mélyén élt egy kis mókus, akit mindenki csak Mókus Mórnak hívott. Mórnak nem voltak barátai, mert a többi állat azt gondolta, hogy túl kicsi és gyenge ahhoz, hogy valóban fontos…
Tovább olvasom
Az elfeledett fenyőfa titka Egyszer régen, egy kis hegyvidéki faluban, állt egy gyönyörű, magas fenyőfa. A fa évszázadok óta állt ott, szép zöld lombjával és erős ágaival, de még sosem volt része egy karácsonyi ünnepségnek. A falu lakói mindig messzire…
Tovább olvasom
A Karácsonyfa álma Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis karácsonyfa, mely egy csodálatos erdő mélyén élt. A fa neve Tündérke volt, és legnagyobb álma az volt, hogy egyszer ő is díszes karácsonyfa lehet egy gyermekes család otthonában.…
Tovább olvasom
A Mikulás titkos küldetése Egyszer, egy hideg téli napon, a Mikulás az északi sarkon ült, és átgondolta az idei karácsonyi feladatait. Az ajándékok már készen álltak, a rénszarvasok kipihentek és készen álltak az útra, de a Mikulás érezte, hogy valami…
Tovább olvasom
Várfalvy Emőke: A Hóember karácsonya Szomorúan álldogált a Hóember az udvarban. A november végén leesett hóból építették a gyerekek. Akkor fehér volt minden, a kert, az utca, a háztetők és a fák, meg persze a Hóember is. Szép piros fazekat…
Tovább olvasom
Mentovics Éva: A hóemberek karácsonya Valamikor nagyon régen, amikor még nem voltak autók, buszok, villamosok, és egyéb korunk béli közlekedési eszközök – az emberek lóháton, és lovas kocsin utaztak – akkoriban történt, amit most elmesélek nektek: December volt. Sötét, terebélyes…
Tovább olvasom
Szent Miklós legendája Élt egyszer régen Myra városában sok-sok száz évvel ezelőtt egy öreg pap. Szálfa termete volt, kicsit kopaszodott, fehér szakálla göndörödött, és mindig mosolygott a szeme. Piros ruhában járt, mert ő volt a város püspöke. No, hát ennek…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Luca széke Luca széke A Karácsony család májusban tervezte a költözést, de csak júniusban sikerült az új lakásba áthurcolkodniuk. A régi bútorok egy részét nem is vitték magukkal, ugyanakkor néhány berendezési tárgyat, többek között a másfél éves Luca…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Karácsonyi madárfészek Karácsonyi madárfészek Patrícia és Peti – családon beül csak Pat és Pet – tízéves ikrek, akik az elmúlt években rendszeresen az erdei rönkházban, hegyekben lévő „nyaralójukban” töltötték a téli iskolai szünetet. Most is itt készültek a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy felejthetetlen karácsony Egy felejthetetlen karácsony Az egész úgy kezdődött, hogy otthon maradt az a fránya cetli. A cetli a bevásárlandókkal, amit anya írt össze, és amit nekem kellett volna megvennem. A pénzt is otthon felejtettem, de annak…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az igazi ajándék Az igazi ajándék Ötéves koromig, baba még sohasem került a karácsonyfám alá. Mesekönyvet, mackót, társasjátékot kaptam, de babát azt nem. Irigyeltem is emiatt a leánypajtásaimat, mert ők folyton dicsekedtek a babáikkal. Édesapám ügyes kezű ember…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A csúcsdísz A csúcsdísz A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket, az aranyszínű masnikat, az évről-évre megtartott, kőkemény szaloncukrot – mondván, amit…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Játékország kis mackója Hallottátok-e már csilingelni Télapó száncsengőjét, gyerekek’? Édes, ezüstös hangja úgy muzsikál a téli erdőkön át, hogy mosolyognak álmukban a mókusok. Szalad a csodálatos szán, tele mindenféle jóval. Télapó nagyokat pattint az ostorával, és fürgén iramodnak…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A TÉLAPÓ HARAGJA Régen történt biz’ ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a…
Tovább olvasom
CHRISTIAN ANDERSEN: A FENYŐFA Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg…
Tovább olvasom
ORGOVÁNYI ANIKÓ: ÜNNEP A zúzmarás réten innen, az üveghegyen túl, ott, ahol a hegyoldalak puha hótakaró alatt dédelgetik az apró erdőlakókat, szokatlan sürgés-forgás verte fel a délutáni csendet. Cserregve röpködtek a madarak, futkároztak az őzek, a szavasok, még a róka…
Tovább olvasom
CHRISTIAN ANDERSEN: A KIS GYUFAÁRUS LÁNY Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt…
Tovább olvasom