Varázsfény és a Holdfény tánc

Réges-régen, egy titokzatos erdő mélyén, élt egy varázslatos lény, a Varázsfény. Ez a kis lényke csillogó, gyöngyfényű sugarakkal járta keresztül az erdő sűrűjét, hogy megvilágítsa az éjszakát. Egy éjszaka azonban, amikor a Hold is csak félve tekintett ki a felhők mögül, a Varázsfény eltévedt.

Szorongva bolyongott az erdő sötét ösvényein, amikor hirtelen egy másik fénysugár szelte át az éjszakát. Ez volt a Holdfény, a Hold szelleme által küldött kísérteties ragyogás. A Holdfény könnyedén repült át az égen, és látva a Varázsfényt, odaszállt hozzá.

„Miért tévelyegsz az éjszakában, kis Varázsfény?” – kérdezte a Holdfény halk, ezüstös hangon.

„Az útvesztőbe kerültem, és nem találom az utat” – válaszolta szomorúan a Varázsfény.

„A sötétség hatalma erős az éjszakában, de ha összefogunk, talán megtörhetjük azt” – mondta a Holdfény, és egy csillogó táncba kezdett a Varázsfénnyel.

Együtt járták végig az erdőt, míg végül egy sűrű bozótban egy sötét árnyék rejtekhelyét találták. Ott ült a Sötétség, egy gonosz lény, aki elrabolta az erdő színeit és boldogságát.

„Az én fényemmel és a te varázserőddel legyőzhetjük őt” – suttogta a Holdfény a Varázsfénynek.

Egyesítették erejüket, és egy csillogó sugárral megvilágították a Sötétséget. A sötét árnyék hirtelen remegni kezdett, majd szétporladt, miközben az erdő újra ragyogni kezdett az éjszakában.

A Varázsfény és a Holdfény összeölelkezett, és együtt táncoltak az éjszaka egészében, megerősítve az erdőt, hogy soha többé ne hagyják magára az éjszaka sötétsége.

Azóta is, ha az éjszaka sötétsége fenyegeti az erdőt, a Varázsfény és a Holdfény összefog, hogy védelmezze azt, és együtt táncolnak az éjszaka ragyogásában.