Tavaszünnep az erdőben

Az erdő mélyén, ahol a napfény áttör a sűrű lombkoronán, minden évben nagy ünnepségre készülnek az állatok, amikor a tél véget ér, és beköszönt a tavasz. Ezt az időszakot Tavaszünnepnek nevezik, és ilyenkor mindenki megmutatja, mennyire örül az új évszaknak.

A mókusok már napok óta gyűjtögették a legszebb makkokat, a nyulak a legzöldebb füvet szedték az ünnepi lakomához, míg a madarak énekelve hívták a tavaszt. Egyedül Boróka, a kis róka maradt szomorú. Ő volt az erdő legfiatalabb lakója, és ez lenne az első Tavaszünnep, amit tudatosan él meg.

„Még sosem láttam Tavaszünnepet. Mit kellene tennem?” – kérdezte Boróka, Bölcs Bagolytól, aki mindig tanácsot adott az erdei lakóknak.

„Csak kövesd a szíved,” – felelte Bölcs Bagoly. – „És találj valamit, amivel te is hozzájárulhatsz az ünnepséghez.”

Boróka elgondolkodott. Szeretett volna valami különlegeset tenni, ami még senkinek sem jutott eszébe. Napokon át járta az erdőt, míg egy nap rábukkant egy elrejtett, csodálatos virágos rétre, ahol a legkülönfélébb virágok nyíltak már a tavasz első sugarai alatt.

„Ez lesz az!” – kiáltott fel. – „Egy csokor virágot viszek az ünnepségre!”

A Tavaszünnep napján, amikor mindenki összegyűlt, Boróka büszkén lépett a többiek elé, kezében a színes virágcsokorral. A meglepetés és csodálat kiáltásokkal fogadták.

„Micsoda csodálatos ajándék, Boróka!” – mondta a mókus. „Ezek a virágok még szebbé teszik a tavaszt!”

Ettől kezdve Boróka minden évben meglepte az erdei lakókat egy-egy különleges virágcsokorral. És így vált a Tavaszünnep az erdőben még varázslatosabbá, ahogy mindenki hozzáadta a maga egyedi ajándékát az ünnepséghez.

Az ünnep végén Bölcs Bagoly csak annyit mondott: „Látod, Boróka, a legnagyobb ajándékot mindig a szíved adja. És te ma megtanítottál minket arra, hogy a tavasz nem csak új életet, hanem új reményt és örömöt is hoz az erdőbe.”

És így, miközben a nap lement az erdő felett, mindenki egyetértett abban, hogy ez volt a legszebb Tavaszünnep, amit valaha láttak.