Az okos parasztlány Volt egyszer egy szegény ember s annak egyetlen leánya. Ennek a szegény embernek a házikóján kivűl nem volt semmije az ég világán, még csak egy darab földecskéje sem. Azt mondja egyszer a leány: – Édes apám, menjen…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Mire anyuka felébred Az öreg templom mögött, amelyre a Mariskáék hálószobájának az ablakai néztek, piros orcáját fölütötte az őszi napocska. Sugarával rávillantott a Mariska fehér arcára, s erre a cirógatásra a kislány kinyitotta a szemét. – Ejnye, napocska,…
Tovább olvasom
Kányádi Sándor: A kisfiú, aki ibolyát látott A kisfiú hazafelé lépegetett az óvodából. Az utca fölött rigók röpdöstek át egyik kertből a másikba. A kertekből innen is, onnan is kesernyés füstszag érzett. – Égetik a tavalyi lombot – állapította meg…
Tovább olvasom
Cser Gábor: A fény forrása Anyák napjának reggelén Azon gondolkodom: Anyu még annak idején – Kislány volt, gondolom. Neki is volt anyukája, Aki már nagymama. És bár ősz a hajszála, Dajkálták valaha. Anyja szintén kislány volt rég, Mamája kedvence. Hosszú…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Nagy ebéd volt nálunk A ludacskával, amelyikről ezt a történetet írom, sose találkoztam az életben, de hírből nagyon jól ismertük egymást. Nekem mindig őróla írt, neki mindig énrólam beszélt az édesanyám. Én tudtam róla, hogy ő a világon…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Májusi mese Dönci, az icipici sün gondterhelten ballagott a májusi napsütésben. Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak. Mindenütt fény – csak a sün orra…
Tovább olvasom
Petrolay Margit: A legszebb vasárnap Járt az óvodába egy kisleány: Zsuzsikának hívták. Piros szalagot hordott a hajában, és piros volt a köténye is. Ennek a piros köténynek a zsebében volt egy lyukas kétfilléres. Zsuzsika nagyon vigyázott rá, a világ minden…
Tovább olvasom
Bartócz Ilona: Anyák napja Volt egyszer egy mesebeli kisfiú, Jancsikának hívták őt is, mint a legtöbb mesebeli kisfiút. Jó kisfiú volt meg rossz kisfiú, csöndes is volt, lármás is volt, akárcsak az igazi kisfiúk. Ennek a Mesebeli Jancsikának volt egy…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Jó éjt, bocsok! – Jó éjt! – Jó éjt, mackó mami! A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék. Azok pedig minden áldott este…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: A három nyúl Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepén három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka fölöttük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok?…
Tovább olvasom
Bús Ilona: Húsvéti tojás Valamikor nagyon régen egymás tőszomszédságában lakott egy nagyon szegény és egy nagyon gazdag asszony. Húsvét előtt a nagyon gazdag konyhájában sült a rétes, kelt a fánk. A sok jó illat csak úgy áradt a szegény udvarába;…
Tovább olvasom
Torton Miklós: A titokzatos tojásfestő Nád-országon innen, Sás-országon túl, két vadalmafa között terült el Szarkaláb király birodalma. Volt benne három rozzant viskó, három földbe vájt putri, no meg egy kidőlt-bedőlt falú, erről-arról támogatott kunyhó. Abban a kunyhóban éldegélt Riogi bácsi,…
Tovább olvasom
Gárdonyi Géza: A kiscsacsi meg a nagy nyuszi -Kelj fel kis csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájánakés kérdezi a…
Tovább olvasom
Fésűs Éva: Fogfájós nyuszi Képzeljétek, gyerekek, mi történt! … Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott. Panaszosan makogott a nyuszi és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan…
Tovább olvasom
Lev Tolsztoj: A fűzfavessző Húsvétkor kiment a paraszt, hogy megnézze, felengedett-e már a föld? Kiballagott a veteményesbe, és megpróbált beverni egy karót a földbe. A talaj engedett. A paraszt ekkor az erdőbe ment. Az erdőben a fűzfabokrokon már duzzadoztak a…
Tovább olvasom
Kolozsvári Grandpierre Emil : A kisnyúl Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt egy kisnyúl. Ez a kisnyúl jó étvággyal legelészett a réten, s hogy még jobban legelészhessen, felakasztotta a csengettyűjét egy fiatal fára. Mire a…
Tovább olvasom
Vígh Rózsa: Rozika tojást fest Nem úgy kezdem, hogy egyszer volt, hol nem volt, hiszen amit most elmondok, nem is olyan régen, talán éppen a napokban és talán éppen a ti kis falutokban történt… Rozika mindig mindent jobban akart tudni…
Tovább olvasom
Szaka Péter: A húsvéti nyúl Valamikor réges-régen még a mezei pocok hozta az ajándékot a jó gyerekeknek. Minden évben neki küldték el kívánságaikat, ő pedig szorgalmasan összegyűjtögette a meglepetéseket. Nem is hívták másként, mint húsvéti pocoknak. Történt egyszer nagypénteken, hogy…
Tovább olvasom
Igyártó Zita: Az erdő ajándéka Valamikor réges-régen, amikor az állatok még tudtak beszélni, az volt a szokás, hogy a húsvéti hímes tojásokat az erdei nyulak festették. Nyáron a vadvirágok lehullatott szirmaiból színes festékeket készítettek, és nyárfakéregből készült dobozokban tárolták tavaszig.…
Tovább olvasom
Szaip Istvanné: Húsvéti nyúl meséje A húsvéti nyuszinak Kedves a kis pofija. Festegeti a tojást, Kéket, pirosat, sárgát. Kicsi nyuszi, oly vicces, Hogy a tojást te fested. Húsvétkor a sok gyerek Mindegyike rád figyel. Van sok mese, történet. Közülük elmesélek…
Tovább olvasom