LINDA JENNINGS: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS – Félek, hogy nem lesz az idén túl vidám karácsonyunk – mondta anya. A hat gyerek aggódva figyelt. – Nincs karácsony! Nincsenek ajándékok, se sütemény, se karácsonyfa! – Végignézett a csalódott arcocskákon, és felsóhajtott. – Én…
Tovább olvasom
ELIZA BETH: KARÁCSONYI DALLAM Egy téli éjszakán lágy dallam született. Először csak halvány foszlányként motoszkált a zeneszerző fejében, majd egyre inkább felerősödött. Nem hagyta nyugodni a gazdáját, minduntalan odatolakodott a tudatába. Megzavarta az álmát, próbálta felébreszteni, ám Leoni hasra fordult…
Tovább olvasom
A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek Azt mondta az első : – ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek…
Tovább olvasom
TAMÁSI ÁRON: KARÁCSONYI PÁSZTOROCSKÁK A szabadtűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csordapásztorok melegednek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is. Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok…
Tovább olvasom
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A GIPSZANGYAL Varjú Péter, a tanyai tanító már ősz óta töprengett azon, hogy karácsonykor milyen ajándékkal lepje meg a húgát.Ezek Budapesten laktak. Egyre több szívességet tettek neki, s ő az ajándékkal ki akarta fejezni, mennyire szereti őket, milyen…
Tovább olvasom
TUNYOGI CSAPÓ GÁBOR: A SZENTESTE TÖRTÉNETE – Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? – A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá…
Tovább olvasom
MESTER GYÖRGYI: MINDEN NAP SZENTESTE Álmos volt, és már épp lecsukódni készült a szeme, amikor eszébe jutott, mit mondtak aznap – a téli vakáció előtti utolsó tanítási napon -, a barátai. Mindnyájan azt állították, hogy nem a tanórák elmaradása a…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A SZÁNKÓ Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A KIVÁNCSI HÓPELYHEK A nap éppen lement, amikor az erdő felett elkezdett esni a hó. No, anyó – mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen –, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött…
Tovább olvasom
VARGA KATALIN: A KESZTYŰ Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek…
Tovább olvasom
A suszter manói – Grimm mesék Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd…
Tovább olvasom
TÓTHÁRPÁD FERENC: MADÁRLÁTTA SZENTESTE Fekete karácsony lesz – mondogatták az emberek, de a hideg esti szél mintha a hó illatával lett volna tele. Az utcában fényfüzérekkel feldíszített fák varázsoltak karácsonyi hangulatot. Adrienn az ablaknál állt. Tekintetét a hegyek felé fordította.…
Tovább olvasom
PATAKI EDIT: ÖRÖKZÖLD Erdész hosszabb időre elutazott, s munkáját Ideiglenes Megbízott vette át. Örökkön nyüzsgött, tüsténkedett, hangoskodásával felverte az erdő eddigi csendjét. – Állj be a sorba! Ne különbözz! – adta ki az ukázt naponként. A megszeppent hatalmas fák hiányolták…
Tovább olvasom
NÉMET-VAS KATALIN: TÉLI MESE Mint ahogy azt télen megszokhattuk már leesett az első hó. Puha pelyhekben hullott alá a szürke fellegekből. Szép fehér takaróval vonva be a házak piros tetejét, a fák kopasz ágait, a fenyőket és az elsárgult füvet.…
Tovább olvasom
ELA PEROCI: TELI VÖDÖR MÉZ Enyhe tél volt. Havazott is, meg esett is egyszerre. Csupa locspocs volt a város. Otthon kellett ülnünk naphosszat. Néztük, hogyan dagasztja édesanya a kenyeret. – Mikor jön a nagybácsi, anya? — kérdeztük. – Egy óra…
Tovább olvasom
BÁLINT ÁGNES: A KESZTYŰBŐR BABA Volt egyszer egy anyóka, akinek senkije, semmije sem volt. Karácsony közeledtével mégsem azon búsult, hogy nincs kitől ajándékot várnia, hanem azon, hogy nincs, akit ő megajándékozhatna. És ha volna is – ugyan mivel? Azért végigkotorászta…
Tovább olvasom
JÓKAI MÓR: MELYIKET A KILENC KÖZÜL? Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni. Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a…
Tovább olvasom
LINDA JENNINGS: PÁSZTOROK A HEGYEN Betlehem mellett, a hegyoldalban pásztorok őrizték a nyájat. A hideg téli éjszakák nagyon hosszúra nyúltak. A pásztorok a tűz köré húzódtak, a farkasok és a tolvajok ellen pedig őrszemet állítottak. Ezt az éjszakát valami különös,…
Tovább olvasom
TORDON ÁKOS: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánságát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és…
Tovább olvasom
HARALD SCHEEL-SIBYLE JUNG: A LEGSZEBB KARÁCSONYFA Messze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házikóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében. A hómanók nagyon vidám és barátságos kis lények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növényeit, védik…
Tovább olvasom