Lev Tolsztoj: Bob, a tűzoltókutya Réges-régen, hajdanában, London városában eszébe jutott valakinek, hogy kutyákat tanítson be tűzoltó szolgálatra. Ezek a tűzök: kutyák együtt laktak a tűzoltókkal, együtt gyakorlatoztak, s együtt dolgoztak. S amikor egy-egy ház kigyúlt, berohantak a lángok közé,…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Születésnapi ajándék A körtefa öreg volt, a legöregebb a kert fái között, mégis ő ébredt leghamarabb, ha nem is az első, de a második kakasszóra. Fölébredt, aztán nyújtózkodni kezdett, ahogy az öregek szoktak, s a földre dobott néhány…
Tovább olvasom
Vlagyimir Szutyejev: Miau A Kutyus a pamlag előtt aludt a szőnyegen. Álmában egyszerre csak úgy hallotta, mintha valaki azt mondaná: – Miau ! Felkapta a fejét, körülnézett – sehol senki ! “Biztosan álmodtam az egészet” – gondolta, és kényelmesen visszafeküdt.…
Tovább olvasom
Füst Milán: Egy kutyus meg a cica Volt ott egy kis kutya, pincsi-féle, s azzal ez a Janika-fiú nagyon jól érezte magát. Nagyon jól megvoltak együtt. Janika-fiú bukfenceket vetett neki, s ha előre vetette, Samuka mindég rémülten hátra hőkölt. S…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: A másik macska Nyolc esztendős legényke voltam, mikor először utaztam egyedül. Régen volt, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Szinte látom magamat, ahogy meleg kis bundámban, vidrabőrsapkában sietek ki a vasútra. Ahogy csizmám nyikorog a havon,…
Tovább olvasom
Vlagyimir Szutyejev: A szeszélyes cica Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöld szemű cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat. – Mit csinálsz, Panni ? – kérdezte kíváncsian,…
Tovább olvasom
Szipőcs Ildikó: A pünkösdi király Falu szélén állt egy kis házikó, abban lakott Miskó, özvegy édesanyjával. Afféle csöndes legényke volt, segített a ház körül, és amíg édesanyja gombát, bogyót gyűjtögetett a közeli erdőben, Miskó fát hasogatott, vizet hozott a forrásról,…
Tovább olvasom
Benedek Elek: A szegény ember királysága Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy szegény ember. Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s ha nem volt vendége, kiment az utcára, ott fogott, s ahogy telt, úgy telt…
Tovább olvasom
A tulipánná változott királyfi magyar népmese Volt egyszer egy király, annak volt egy fia. Azt mondta egyszer a fiú az apjának: – Édesapám, én most elmegyek, és addig vissza sem jövök, míg meg nem találom a legszebb lányt a világon.…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Párácska Régen történt ez, nagyon régen s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről se lehetet odalátni. Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Kecskére bízta a káposztát Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos ország volt, az erdőben sok fa volt, rókalyukban róka volt. Libapásztor libát hajtott, ágról csillagot szakajtott, mire hazatért estére, telis-teli a köténye. Hát ebben a szép országban, annak…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Egy asztal élete Szép, tágas szobában élt az asztal, kényes, finom bútorok között. Boldogan nézegette magát a nagy falitükörben, s amikor meglibbent rajta a selyemmel hímzett terítő, így szólt a szomszéd bútorokhoz: – Látjátok, szebb ruhám van, mint…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán : Egy búzaszem története Meleg, kora nyári délután volt, a búzatábla hajladozva susogott a gyenge szellőben. A búzatábla mélyén lakó fürj- és fogolycsaládok már csomagoltak; tudták, holnap lesz az aratás napja, s ők mehetnek új hazát keresni. Gondterhesen készülődtek: hol…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Egy asztal álma A madarak elköltöztek az erdőből, még a cinkék és a varjak is koldulni mentek a városba, csak a láthatatlan szárnyú szél röpködött a didergő fák között. Egyik hajnalon aztán leesett az első hó, s az…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Versenyfutás A csiga egyszer elhatározta, hogy meglátogatja rokonait. Nem tudom, hogy a nagynénjét, vagy az unokaöccsét akarta felkeresni, dehát ez mindegy. A baj az volt, hogy a csigarokonság nagyon messze lakott, kilenc réten és három erdőn keresztül vezetett…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: Új mese a négy vándorról Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. Emlékeztek rá még, ki ez a négy testvér: a négy évszak, a Tavasz és Nyár, aztán az Ősz és Tél.…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: A patak meséje A patak szélén álldogáló bokor egyszer megkérdezte a locsogó pataktól: – Mondd, hová sietsz, hogy sohasem állsz meg? Mi dolgod van tulajdonképpen? – Elmondanám – felelte a kispatak -, ha versenyt futnál velem, mert hosszú…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán : Mese az éhes kisegérről Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt, tavaly talán vagy tavaly előtt. S nem is olyan messze, csak éppen a hegyen túl, de a patakon innen, azon a mezőn, amelyiken…
Tovább olvasom
Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről, mint maguk a rigók…
Tovább olvasom