Emilie Pulsson: A Tündér újévi ajándéka

Egy napon, amikor a két kisfiú éppen játszott, hirtelen egy Tündér jelent meg előttük és azt mondta nekik: „Azért jöttem, hogy újévi ajándékot adjak nektek.”

Ezzel átnyújtott a gyerekeknek egy-egy csomagot és nyomban el is tűnt.

Carl és Philip kinyitották a csomagokat és két gyönyörű könyvet pillantottak meg bennük. A könyvek lapjai olyan tiszták és fehérek voltak, mint a friss hó.

Egy év múlva a Tündér újra megjelent a fiúk előtt. „Megint hoztam nektek egy-egy könyvet” – mondta, „az előzőeket azonban vissza kell vinnem Időapónak, mert ő küldte nektek őket.”

„Nem tarthatom magamnál még egy kicsit?” kérdezte Philip. „Mostanában alig vettem elő. Szeretnék rajzolni valamit a következő oldalra.”

„Nem” – mondta a Tündér; „Úgy kell visszavinnem, ahogy most van.”

„Bárcsak még egyszer végignézhetném a könyvemet” – mondta Carl. „Mindennap csak egy oldalt tudok megnézni, mert amikor lapozok, szorosan összezáródnak a lapok, és soha többé nem tudom ugyanott kinyitni.”

„Megnézheted a könyvedet” – mondta a Tündér, „és Philip is megnézheti az övét.” A Tündér meggyújtott két kis ezüstlámpát, és ahogy lapozta a könyveket, a lámpák fényénél a kisfiúk láthatták az oldalakat.

A gyerekek csak ámultak. Biztos, hogy ezeket a könyveket kapták egy évvel ezelőtt a Tündértől? Hol vannak az üres, fehér lapok, melyek pont olyan tiszták és szépek voltak, mint a friss hó? Az egyik oldal tele volt csúnya fekete pacákkal és firkákkal, az utána következő viszont egy kedves képet ábrázolt. Míg néhány oldal arany és ezüst színekben pompázott, addig másokat gyönyörű virágok díszítettek. Megint másokon bársonyosan fénylő szivárványok tűntek fel. Azonban még a legszebb oldalakon is voltak csúnya foltok és firkák.

Carl és Philip végül felnézett a Tündérre.

„Ki tette ezt?” – kérdezték. „Amikor először kinyitottuk, minden oldal fehér és üres volt; most meg nincs egyetlen szabad hely sem az egész könyvben!”

„Megmagyarázzak néhány képet nektek?” – mosolygott a Tündér a két kisfiúra.

„Nézd, Philip, ez a rózsaág akkor nyílt ki ezen az oldalon, amikor odaadtad a kisbabának a játékaidat. Ez a szép kismadár pedig – amelyik láthatóan teljes odaadással énekel-, csak azért kerülhetett erre az oldalra, mert másnap megpróbáltál kedves és aranyos lenni – veszekedés helyett.”

„De miért van itt ez a paca?” – kérdezte Philip.

„Az akkor került oda” – válaszolta a Tündér szomorúan, „amikor egyik nap nem mondtál igazat, és ez a másik, amikor nem fogadtál szót édesanyádnak. Az összes csúnya folt és firka a könyvetekben akkor keletkezett, amikor rosszak voltatok. A szép dolgok pedig akkor kerültek oda a saját oldalukra, amikor jók voltatok.”

„Ó, bárcsak újra visszakaphatnánk a könyveinket!” – kívánta Carl és Philip.

„Azt nem lehet.” – mondta a Tündér. „Nézd csak meg! A dátum erre az évre szól. Most vissza kell tenni őket Időapó szekrényébe, de mindkettőtöknek hoztam egy új könyvet. Talán ezeket sikerül még szebbre festeni, mint az előzőeket.”

Azzal el is tűnt magukra hagyva a fiúkat, kezükben az új könyveikkel, nyitva az első oldalon.

A könyvek hátoldalán arany betűkbe foglalva ez állt: „Az új évre.”