Mikulás titkos ajándéka
Mesenapok – Mikulás titkos ajándéka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, ahol az emberek nagy izgalommal várták a karácsonyt. A hó lepelével borított házak ablakaiban világítottak a színes fények, és mindenki készülődött a nagy napra. Ebben a faluban élt egy kisfiú, Zalán, aki jobban várt minden másnál valamit: hogy találkozhasson a Mikulással.
„Mama, tényleg megjön a Mikulás?” kérdezte Zalán, szemeiben csillogó izgalommal.
„Természetesen, drágám. De csak akkor jön el, ha alszol,” felelte az anyja mosolyogva.
Zalán azonban makacs ötletet forgatott a fejében. Úgy döntött, hogy virrasztani fog, hogy láthassa a Mikulást.
Karácsony éjjelén, amikor a falu mély álomba szenderült, Zalán csendben lesett az ablakból. A holdfényben látta, amint egy szán halkan landol a házuk tetején, és egy piros ruhás, fehér szakállú figura szállt le róla.
„Mikulás!” suttogta izgatottan, majd kiszaladt a szobából, hogy találkozzon vele.
„Pszt, kisfiam,” mondta a Mikulás mosolyogva, amikor Zalán odaért hozzá. „Nem kellene aludnod?”
„Ó, én… én csak látni akartalak,” hebegte Zalán. „Annyira vártalak!”
A Mikulás szeme meleg fényben csillogott. „Mivel fent vagy, van egy különleges feladatom számodra. Segítenél nekem kiosztani az ajándékokat a faluban?”
Zalán kerek szemekkel bólintott, és izgatottan követte a Mikulást, aki varázslatos szánjával elindultak a falu fölött.
Ahogy házról házra jártak, Zalán rájött, hogy a Mikulás nem csak játékokat és ajándékokat hozott. Ő vigaszt és örömöt is hozott azoknak, akiknek szükségük volt rá. Egy özvegyasszony, aki magányosan töltötte az ünnepeket, melegséget érzett a Mikulás kedves szavaitól. Egy beteg kisfiú szeme felcsillant, amikor a Mikulás megígérte, hogy hamarosan jobban lesz.
„Mikulás, te nem csak ajándékokat hozol, igaz?” kérdezte Zalán.
„Az ajándékok csak jelek, Zalán,” felelte a Mikulás. „Amit valójában hozok, az a remény, a szeretet és a barátság érzése. Ez teszi igazán különlegessé a karácsonyt.”
Zalán szíve tele lett melegséggel, ahogy folytatták útjukat. Mire az éjszaka véget ért, a falu minden házát meglátogatták.
„Köszönöm, hogy segítettél, Zalán,” mondta a Mikulás, amikor visszaértek a fiú házához. „Most már tudod, mi a karácsony igazi ajándéka.”
Zalán bólintott, a szíve tele boldogsággal és szeretettel. „Köszönöm, Mikulás. Soha nem fogom elfelejteni ezt az éjszakát.”
A Mikulás ránézett, szemei csillogtak a holdfényben. „És én sem foglak téged, Zalán. Légy bátor, kedves, és oszd meg másokkal a szeretetet, amit ma éjszaka megtanultál.”
Azzal a Mikulás visszaszállt a szánjára, és eltűnt az éjszakában. Zalán pedig, a szívében a Mikulás szavaival, visszament az ágyába, ahol boldogan aludt el, álmodva a csodálatos kalandról, amit soha nem fog elfelejteni.
És ha nem halt meg, él még ma is, megtartva a Mikulás igazi ajándékának titkát.
Mikulás titkos ajándéka
Mesenapok – Mikulás titkos ajándéka
Mese kategóriák: