MESTER GYÖRGYI: MINDEN NAP SZENTESTE Álmos volt, és már épp lecsukódni készült a szeme, amikor eszébe jutott, mit mondtak aznap – a téli vakáció előtti utolsó tanítási napon -, a barátai. Mindnyájan azt állították, hogy nem a tanórák elmaradása a…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A KIVÁNCSI HÓPELYHEK A nap éppen lement, amikor az erdő felett elkezdett esni a hó. No, anyó – mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen –, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött…
Tovább olvasom
VARGA KATALIN: A KESZTYŰ Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek…
Tovább olvasom
A suszter manói – Grimm mesék Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd…
Tovább olvasom
TÓTHÁRPÁD FERENC: MADÁRLÁTTA SZENTESTE Fekete karácsony lesz – mondogatták az emberek, de a hideg esti szél mintha a hó illatával lett volna tele. Az utcában fényfüzérekkel feldíszített fák varázsoltak karácsonyi hangulatot. Adrienn az ablaknál állt. Tekintetét a hegyek felé fordította.…
Tovább olvasom
PATAKI EDIT: ÖRÖKZÖLD Erdész hosszabb időre elutazott, s munkáját Ideiglenes Megbízott vette át. Örökkön nyüzsgött, tüsténkedett, hangoskodásával felverte az erdő eddigi csendjét. – Állj be a sorba! Ne különbözz! – adta ki az ukázt naponként. A megszeppent hatalmas fák hiányolták…
Tovább olvasom
NÉMET-VAS KATALIN: TÉLI MESE Mint ahogy azt télen megszokhattuk már leesett az első hó. Puha pelyhekben hullott alá a szürke fellegekből. Szép fehér takaróval vonva be a házak piros tetejét, a fák kopasz ágait, a fenyőket és az elsárgult füvet.…
Tovább olvasom
ELA PEROCI: TELI VÖDÖR MÉZ Enyhe tél volt. Havazott is, meg esett is egyszerre. Csupa locspocs volt a város. Otthon kellett ülnünk naphosszat. Néztük, hogyan dagasztja édesanya a kenyeret. – Mikor jön a nagybácsi, anya? — kérdeztük. – Egy óra…
Tovább olvasom
BÁLINT ÁGNES: A KESZTYŰBŐR BABA Volt egyszer egy anyóka, akinek senkije, semmije sem volt. Karácsony közeledtével mégsem azon búsult, hogy nincs kitől ajándékot várnia, hanem azon, hogy nincs, akit ő megajándékozhatna. És ha volna is – ugyan mivel? Azért végigkotorászta…
Tovább olvasom
JÓKAI MÓR: MELYIKET A KILENC KÖZÜL? Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni. Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a…
Tovább olvasom
LINDA JENNINGS: PÁSZTOROK A HEGYEN Betlehem mellett, a hegyoldalban pásztorok őrizték a nyájat. A hideg téli éjszakák nagyon hosszúra nyúltak. A pásztorok a tűz köré húzódtak, a farkasok és a tolvajok ellen pedig őrszemet állítottak. Ezt az éjszakát valami különös,…
Tovább olvasom
TORDON ÁKOS: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánságát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és…
Tovább olvasom
HARALD SCHEEL-SIBYLE JUNG: A LEGSZEBB KARÁCSONYFA Messze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házikóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében. A hómanók nagyon vidám és barátságos kis lények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növényeit, védik…
Tovább olvasom
DEVECSERY LÁSZLÓ: CINEGEKARÁCSONY A kis cinege szomorúan sírdogált az ágon. Odaröppent hozzá a mamája. ― Miért sírsz, kis cinegelányom? — Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor olyan rossz nekünk, madaraknak. Bezzeg jó az embereknek! Készülnek a karácsonyra, s lesz nekik csodálatos…
Tovább olvasom
VIDOR MIKLÓS: FENYŐFÁK VÁNDORÚTJA Ékes ködpára gomolygott, s mélységes csend ülte meg az erdőt. Mindent vastag hó borított. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó fehér, prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. – Valaki jár az erdőn! – adta tovább…
Tovább olvasom
HEINRICH HEINE: A HÁROM KIRÁLYOK NAPKELETRŐL… A három királyok napkeletről bezörgettek minden házba: „Melyik a betlehemi út, te kedves fiú, te lányka?” De nem tudta ifjú, és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman: egy csillagocskát követtek ők, mely tündöklött…
Tovább olvasom
ANDERSEN: A TÖLGYFA UTOLSÓ ÁLMA Nem messze a tengerparttól, egy égig érő hegynek az oldalán, élt egy vén tölgyfa: éppen háromszázhatvanöt esztendő telt már el vén feje fölött. De ez a tengersok év csak annyi volt ennek a fának, mint…
Tovább olvasom
LÉNÁRTH MÁRIA: A GYERTYA FÉNYE Megnyúlik a gyertya lángja, fényt bocsájt a kisszobára. Nagyanyóka szépen, csendben ül a fényben elmerengve. Nézi a gyertyának pislákoló fényét, és egy szép gondolat járja át egész lényét. Készülődik a karácsonyra, unokáit veszi sorba. Boldog…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: SZÉP KARÁCSONY, SZÉP ZÖLD FÁJA Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s…
Tovább olvasom
BAKÓ ÁGNES: SZÉLLEL BÉLELT KARÁCSONY Úgy kezdődött az egész, hogy a Szél átfutott az erdőn. Megcibálta a fák koronáit – mert csudára szerette a fák koronáit megcibálni . s azzal már el is szelelt volna. De amíg átfutott a kopasz…
Tovább olvasom