Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája
Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája
Egy csacska nyulacska éjszaka kiszaladt az erdei tisztásra, felnézett a fényes holdra és hangosan-hangosan rázendített:
Hejehuja, mak-mak,
hejehuja bikkmakk!
Meghallotta ezt a sündisznó és így szólt a nyuszi csemetéhez:
– Nagyon bátran énekelsz, de mégis nem lenne jobb, ha hazamennél!? Még valakit megijesztesz vele!
Hejehuja mak-mak,,
hejehuja bikkmakk!
– felelte a nyuszi, és körbeugrándozott a tisztáson, mint egy labda.
Egyszerre csak megpillantotta a saját árnyékát. És az árnyékának olyan hosszú-hosszú füle volt, mintha csak szarv lett volna.
– Lám csak, mim van nekem! Nosza, gyerünk döfködni! – kiáltotta oda a sündisznónak.
– Ugyan, hogyan tudnék én döfködni, amikor nincs is szarvam? – gondolta a sündisznó és elbújt a fűben.
– Áhá, megijedt tőlem – mondta a nyuszi -, akkor hát nincs kivel öklelőzni. Huh, milyen félelmetes külsőm lehet!
Alaposan megbámulta az árnyékát, a füleit, előre-hátra lengette, majd rázendített újra:
Hejehuja mak-mak,
hejehuja bikkmakk!
Szétcsapta a füleit és nagy büszkén magasra tartotta az orrát.
Az égen lassan úszott a kétszarvú hold, és hozzá-hozzáütődött a felhőhöz.
– Hé, te hold, velem gyere öklelőzni! – kiáltott fel hozzá a kisnyúl. De azalatt a hold már eltűnt egy felhőben. A nyuszi elnevette magát nagyokat ugrándozott és büszkén énekelte:
Nem mer senki vívni velem
beléjük állt a félelem!
Hejehuja haj!
Azonban – ki tudja miért? – a holddal együtt az árnyéka is eltűnt. A nyulacska izgatottan tapogatta meg a feje búbját: bizony nem szarvak voltak rajta, csak fülek.
– Jaj – mondta a nyuszi -, mégis inkább hazafutok. Ideje már lefeküdni.
Te is aludj, ha eljön az este. De nehogy azt hidd, hogy a nyuszi olyan butácska volt. Csak egyszerűen a kicsik és a gyengék néha szeretnék azt hinni, hogy a fülecskéjük szarvnak látszik.
Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája
Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája
Mese kategóriák: