Egyszer, nagyon régen, talán tegnap vagy száz éve, de lehet, hogy csak egy pillanattal ezelőtt, az ég legmagasabb pontján született egy különleges hópehely. Őt úgy hívták: Csiling. Csiling egészen más volt, mint a többi hópehely. Kicsit nagyobb, kicsit fényesebb, s nagyon kíváncsi volt a világra.
Ahogy Csiling megszületett a hideg felhők között, körbenézett, és meglátta a többi hópelyhet, akik mind nevetgélve, pörögve-forogva indultak lefelé a föld felé. Egy öreg hópehely, akit csak Papó Hónak hívtak, megszólította:
– No, Csiling, készen állsz az utazásra?
– Még sosem jártam a földön, Papó – felelte Csiling izgatottan. – Vajon milyen lehet ott?
Papó Hó elmosolyodott.
– Az út izgalmas, de vigyázz! A földön meleg van, s ott könnyen elolvadhatunk. De ne félj, minden hópehelynek megvan a maga kalandja.
A jeges szél hirtelen belekapott Csilingbe, és elkezdte lehozni őt a felhők közül. Szédítő volt az utazás! Csiling kacagva pörgött, miközben a szél dalolt neki, s más hópelyhek csilingeltek mellette.
– Fogd meg a kezem! – szólt egy kis hópehely a közelben.
– Én vagyok Pötty, együtt gyorsabb lesz az út!
Csiling boldogan kapaszkodott Pöttybe, s ketten együtt keringtek lefelé. Útközben találkoztak Dérrel, aki minden reggel csillogó köntöst ad a fákra és a bokrokra. Dér barátságos volt, és megígérte, hogy vigyáz rájuk az út során.
– Csak ne kerülj a napfény közelébe! – figyelmeztette őket Dér. – A nap melege veszélyes a hozzátok hasonló apróságokra.
Ahogy közeledtek a földhöz, a felhők egyre szellősebben úsztak, s egyszer csak átsütött rajtuk a nap sugara. Csiling először nagyon megijedt. Érezte, ahogy a napfény cirógatja jeges ruháját. Egy pillanatra azt hitte, hogy menten elolvad.
– Pötty, félek a naptól! – suttogta remegve.
– Ne félj, Csiling! – bátorította Pötty. – Nézd csak, milyen szépen ragyogunk tőle!
A nap megértette Csiling félelmét, s kedvesen rásütött, csak úgy, hogy még szebben szikrázzon, de ne olvadjon el azonnal.
Miközben lefelé szálltak, új baráttal találkoztak: Fagy, aki szívesen beburkolta a hópelyheket védő hűvösségébe.
– Ha velem tartotok, nem érhet baj – mondta Fagy, és szorosan átölelte Csilinget és Pöttyöt.
Csiling megkönnyebbült. Úgy érezte, bármilyen nehézség jöjjön is, barátai segíteni fognak neki. Megtanulta, hogy a barátság, a törődés és a kedvesség erősebb, mint a félelem.
Végül elérkezett a nagy pillanat: megérkeztek a földre. Puha hótakaró várta őket, s a gyerekek boldogan szaladtak ki, hogy hóembert építsenek.
Csiling elhatározta: ő bizony sosem akar elolvadni. Elbújt egy fenyőág alatt, ahol a nap nem érte el. Ott figyelte a gyerekeket, hallgatta a nevetést, és tudta, hogy amíg szeretet veszi körül, addig neki nincs mitől félnie.
Egy nap egy kislány odaszaladt a fenyőhöz, és azt suttogta:
– Hópehely, olyan szép vagy! Remélem, sokáig maradsz velünk!
Csiling boldogan csillant meg a napsütésben, s megfogadta, hogy amíg csak tud, ott marad, hogy örömet szerezzen másoknak.
Így történt hát, hogy egy kicsi hópehely, aki nem akart elolvadni, megtanulta, hogy a szeretet, a barátság és a jóság melege nem olvaszt, hanem védelmez.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese!
Mese kategóriák:
- Állatos esti mese
- Farsangi mesék
- Húsvéti mesék
- Pünkösdi mesék
- Anyák napi mesék
- Márton napi mese
- Mikulás mesék
- Karácsonyi mesék
- Magyar mesék
- Tavaszi mesék
- Nyári mesék
- Őszi mesék
- Téli mesék
- Benedek Elek meséi
- Andersen mesék
- Csukás István mesék
- Devecsery László meséi
- Fésűs Éva mesék
- Grimm mesék
- Jókai Mór mesék
- Lázár Ervin mesék
- Mátyás király mesék
- Mester Györgyi mesék
- Móra Ferenc mesék
- Móricz Zsigmond mesék
- Táltos mesék
- Zelk Zoltán mesék
- Rövid mesék
- Versek gyerekeknek
- Mondókák, nyelvtörők
- Találós kérdések
- Idézetek lapja
- Köszöntések
- Neved napja
- Névnapi köszöntések
- Találós kérdések
- Mese gyerekeknek