Nagy Zoltán -Nagy Ilona: A cilinderes kutya Élt két koma. Az egyik igen gazdag volt, a másik meg nagyon szegény. A gazdag koma segítette a szegény komát mindenvel, étellel, ruházattal. Egyszer ott hálálkodott az udvarába a szegény koma: – Jaj,…
Tovább olvasom
A kutya okmányai (litván népmese) A kutyák bálba készültek. Mindenük volt, csak borsot nem találtak sehol. Minálunk azt nem lehetett kapni, Poroszországból kellett hozni. A kutyák beszerezték az okmányokat, és egy kutyát elküldtek borsért. A kutya útközben letévedt az útról,…
Tovább olvasom
Selma Lagerlöf: Csahos Történt egyszer, hogy a Kolmorden erdőben egy bányatulajdonos el akarta tétetni láb alól Csahos nevű vadászkutyáját. Megmondta az erdészének, hogy lője le a kutyát, mivel nem lehet leszoktatni a tyúk- és birkavadászatról. Az erdész hát pórázra fűzte…
Tovább olvasom
Kutya egy mese Az erdő alján, a bokor tövén már csak egy kicsi kutya rejtőzött. Öten voltak egykor: izmosak, gömbölyűek és vidám kedvűek. Kutyamama óvta őket széltől-víztől, erős nap fényétől, eső hűvösétől – mi lehet jobb ennél? Kutyamama a szabad…
Tovább olvasom
Romhányi József: Körkédés a kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat? Magyar kuvasz: – Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik? Csaholhatom reggelig! Magát rosszul informálták, azt hiszem, mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem! Orosz lajka: – Hogy ne nőjön! Nincs…
Tovább olvasom
A kapzsi kutya Egy napon a telhetetlen és gonosz kutya az utcákon kóborolt, amikor egyszer csak finom illat csapta meg az orrát. A mohó eb a szag nyomába eredt, és váratlanul egy kisebb kutyával találta magát szembe, aki jókora…
Tovább olvasom
Csukás István: A nagy papucstolvaj A nagy papucstolvaj éjjel nagy ravaszul mélyen alszik, így álcázza magát, ezért őrá senki nem gyanakszik. Mint csecsemő a bölcsőben, horkolászik kosarában, hogy is lehetne ő tolvaj, ily képpel, s az ő korában? Hisz a…
Tovább olvasom
Szirkó kutya (ukrán népmese) Egy embernek volt egy kutyája, Szirkónak hívták. Igen öreg volt már ez a kutya, a gazda nem tudta, mit tegyen vele, elzavarta a háztól. Szirkó a mezőkön kóborolt, és keservesen sírt:,,Hány évig szolgáltam hűségesen a gazdámat,…
Tovább olvasom
Csukás István: A kutya első verse Asztal alatt sűrű homály, asztal alatt kincsesbánya, rég feledett kéziratok, közöttük a gazdi lába. Mivel minden zugot elönt a sok telefirkált papír, ez meg milyen foglalkozás, szegény gazdi egész nap ír! Közben nyög meg…
Tovább olvasom
Mészöly Miklós: A kutya meg a szamár A szamár megirigyelte a kiskutya módját: neki szabad volt a legszebb szobába bemenni, a legszebb vánkosra ráfeküdni, s egész nap csak heverészett, nem dolgozott semmit – mégis mindennek a javát kapta. Neki meg…
Tovább olvasom
Csukás István: Tappancs játszani szeretne Hol volt, hol nem volt, volt egy szép nagy mező, a mező szélén volt egy ház, a háznak volt egy udvara. Ott éldegélt Tappancs a mamájával. Ragyogott a nyári nap az égen és Tappancs kíváncsian…
Tovább olvasom
Mészöly Miklós: Hogyan járt Guru a Duna-parton? Tudnotok kell, hogy Lupityinkó ötéves kisfiú, Guru pedig öthónapos kutyakölyök. Lupityinkónak borzas szőke haja van, és nemsokára iskolába jár; Gurunak két hatalmas füle van, és hol ide dugja az orrát, hol oda. Az…
Tovább olvasom
Csoóri Sándor: Csodakutya Ha hiszitek, Ha nem is, Volt egy kutyám Nekem is, Piros volt az orra, Lapulevél nagy füle Lelógott a porba. Csuda egy kutya volt: Holdsugáron Lovagolt, S csillagfejű csikókat Terelt udvaromba. Csodálkoztok? Elhiszem. Nem láthatta Senki sem.…
Tovább olvasom
Mese az okos kutyáról Valamikor réges-régen történt India Himácsal-pradés nevű tartományában, hogy egy Lókí Pál nevű szegény ember háromszáz fényes rúpiát kért kölcsön faluja gazdag uraságától, Bansí Láltól. Lókí Pálnak semmi egyebe nem volt a hűséges kutyáján kívül. Az okos…
Tovább olvasom
A szegény ember és a kutyácska Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. Nem volt azoknak semmi egyebük, csak egy sereg gyermekük, meg egy kicsi koszos malackájuk. Egyszer úgy kifogytak a pénzből, hogy…
Tovább olvasom
Benedek Elek: Kutya, macska, egér Volt idő, gyermekek, mikor a kutya és a macska közt nagy volt a barátság. De ez csakugyan régen volt, még a világ teremtésekor. Mikor az Úristen a világot teremtette, akkor a macska ette a szilvát,…
Tovább olvasom
Nem ér a nevem! (angol népmese) Négyen voltak jó barátok: egy barna kutyus, egy fehér cica, egy szürke nyuszi és egy pelyhes varjúfióka. A kutyus egy kosárban lakott, bent a nagyszobában, és estenként pislogva nézte a kandallóban pattogó tüzet. A…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Mirci és Durci Mirci és Durci Mirci cicának már csak egy hét volt hátra a születésnapjáig. Törte-törte a fejét, hogy mit is kérhetne ajándéknak. Azt tudta, hogy ha teljesíthető a kívánsága, akkor Macska mamától meg is kapja a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Kutyavilág Kutyavilág Már többször besötétedett és kivilágosodott, amióta elment. Ilyen még sohasem fordult elő, hogy egy besötétedés után, Gazdi ne jött volna vissza. Valami történt. Érezte a zsigereiben, hogy valami nem jó történt. Már az is nem jó,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Tejföl csavargónak áll Tejföl csavargónak áll Hófehér bundájának, na meg gazdája jó humorának köszönhetően kapta nevét a kutyus. Ugyan kaphatott volna másikat is, mivel – ugyancsak jellemzően -, kölyökként, ha elszundított, úgy aludt, mint a tej, azonban ez…
Tovább olvasom