A virágtündér legendája: hogyan kezdődött a próba
Egyszer, réges-régen, a világ minden tarka virága között élt egy kedves kis tündér, akit mindenki csak Virágtündérnek nevezett. Ő vigyázott a rétek színeire és illataira, s minden reggel elsőként köszöntötte a felkelő napot. Egy napon azonban a tündérkirálynő, Aranka, nagy hírt hozott a virágbirodalomba.
– Kedves Virágtündérek! – szólt Aranka, hangja tiszta volt, mint a csilingelő szél. – Eljött a nap, hogy megmutassátok, ki lehet a virágok nagykövete. De csak az válhat azzá, aki kiállja a szeretet és jóság próbáját!
A virágok birodalma: egy varázslatos helyszín bemutatása
A virágbirodalom csodálatos hely volt: szivárvány színű mezők, illatos ligetek, és apró, kristálytiszta patakok tarkították. A levegő mindig friss volt, s minden sarkon egy-egy nevető virágszirom integetett az arra járónak. Itt laktak a tündérek, akik nap mint nap gondoskodtak arról, hogy a virágok boldogan és egészségesen növekedjenek.
Egyszer csak a legkisebb tündér, Lili, izgatottan odasúgta barátnőjének, Rozinak:
– Vajon ki lesz az ügyesebb a próbán? Te, én, vagy talán Virágtündér?
Az első kihívás: a harmatcseppek összegyűjtése
Az első próba reggelén a tündéreknek harmatcseppeket kellett gyűjteniük, hogy a virágok szomját oltsák. De ezek a harmatcseppek csak a legmagasabb napraforgó tetején csillogtak, ahová csak a legbátrabb tündérek tudtak felrepülni.
Virágtündér elindult, de látva, hogy Rozi szárnya egy bokorba akadt, visszalibbent hozzá.
– Segíthetek? – kérdezte gyengéden.
– Igen, köszönöm! – súgta Rozi hálásan.
Együtt szabadították ki a szárnyakat, majd Lilihez siettek, aki a harmatcseppeket gyűjtötte. Csak együtt sikerült mindet összegyűjteniük, s a virágok boldogan ittak a friss vízből.
Segítők és akadályok: kik támogatják a tündért?
Nem volt könnyű a próba, hiszen néha a szél huncutul elfújta a cseppeket, máskor a méhek zümmögése zavarta meg a munkát. Szerencsére a tündérek mindig támogatták egymást.
Egyszer egy kis pillangó csapódott hozzájuk.
– Én is segítek! – mondta, és színes szárnyaival óvta a harmatot a napsugaraktól.
Így együtt haladtak tovább, s a virágtündér szíve egyre telibb lett szeretettel minden élőlény iránt.
A bátorság próbája: szemben a sötét erdő veszélyeivel
A következő próba során a tündéreknek át kellett kelniük a sötét erdőn, ahol nagy árnyak suhantak, s néha még a faágak is ijesztőn recsegtek. Lili reszketve bújt Virágtündér mellé.
– Félek – motyogta.
Virágtündér átkarolta barátnőjét.
– Ha együtt vagyunk, nincs mitől tartanunk! Nézd csak, ott egy világító bogár, követhetjük!
Így együtt, kéz a kézben, a fény felé lépdeltek, és végül épségben kijutottak az erdőből.
A tündérkirálynő üzenete: mit jelent az igazi erő?
Amikor visszaértek, Aranka királynő eléjük lépett.
– Látom, hogy nem csak ügyesek, hanem jólelkűek is vagytok. Tudjátok, az igazi erő nem abban rejlik, hogy ki tud magasabbra repülni vagy nagyobb harmatot gyűjteni, hanem abban, hogy tudunk-e segíteni a barátainknak, s szeretetteljesek vagyunk-e egymáshoz.
A virágtündér döntése: önzetlenség és szeretet ereje
A tündérek összenéztek, s Virágtündér előrébb lépett.
– Én nem lennék boldog, ha egyedül nyernék, mert azt szeretem a legjobban, amikor együtt dolgozunk, segítjük egymást, és mindenki boldog lehet.
A többiek egyszerre bólogattak, s a virágok is felderültek a nagy bölcsesség hallatán.
A próba vége: a tündér új szerepe a birodalomban
Aranka királynő mosolyogva mondta:
– Virágtündér, ma bebizonyítottad, hogy a szeretet és önzetlenség a legnagyobb erő. Mostantól te leszel a virágbirodalom szíve, és mindig vigyázni fogsz a virágokra – de sosem leszel egyedül, hiszen a barátaid mindig melletted lesznek.
A tündérek boldogan ölelték meg egymást, s a virágok táncra perdültek a réten.
Így volt, igaz is, mese is, s talán nem is volt egészen igaz – de aki szereti a virágokat és a barátait, annak mindig virágozni fog a szíve.