A kristálybarlang titokzatos múltja és legendái
Messze-messze, az Ezüsthegyek lábánál, volt egyszer egy különös barlang, amelyet mindenki csak Kristálybarlangnak nevezett. A barlang falai csillogtak-villogtak, mintha megannyi csillag költözött volna a föld alá. Az emberek régi történeteket meséltek róla: azt mondták, hogy a kristályok között egy titokzatos boszorkány lakik, akiről senki sem tudja, jó-e vagy rossz. Egyesek szerint segít a bajba jutottakon, mások szerint próbákat állít eléjük.
A barlang környékét mindenki tisztelettel kerülte, kivéve egy bátor kislányt, Lilit, és hűséges barátját, a kicsi Zsombort. Ők mindig kíváncsiak voltak a világ csodáira, és titokban arról álmodtak, hogy egyszer találkoznak a barlang boszorkányával.
Az első találkozás a barlang boszorkányával
Egy napsütéses reggelen Lili így szólt Zsomborhoz: „Ma elmegyünk a Kristálybarlanghoz! Én nem félek, te sem félsz, ugye?” Zsombor csak egy picit remegett, de bólintott. Útnak indultak hát, vitték magukkal a piros hátizsákot, benne almával és két pohár vízzel.
Ahogy közelebb értek, a barlang szájában hűvös szellő fogadta őket. Odabenn különös fények táncoltak. „Látod ezt a csillogást?” suttogta Lili. „Mintha valaki figyelne minket.” Hamarosan előbukkant a sötétből egy hosszú, ezüst hajfürtös asszony, akinek ruhája úgy tündökölt, akár maga a barlang. Hangja lágyan zengett: „Üdvözöllek benneteket, kíváncsi vándorok!”
A boszorkány varázslatai és rejtett ereje
„Nem kell félni tőlem,” mondta mosolyogva a boszorkány, „de ha már idáig eljöttetek, három próbát kell kiállnotok.” Lili és Zsombor egymásra néztek: nem futamodnak meg!
A boszorkány varázspálcájával egy csillogó labirintust rajzolt a levegőbe. „Az első próba: találjátok meg a kijáratot!” A gyerekek kézen fogva elindultak. Lili bátorította Zsombort, amikor az eltévedt, Zsombor pedig mindig megnevettette Lilit, ha félt. Végül együtt kijutottak.
„Ügyesek vagytok!” dicsérte őket a boszorkány, s egy színes üveggolyót adott nekik. „A második próba: keresnetek kell egy virágot, ami csak szeretettel nyílik ki.” A gyerekek keresgéltek, de csak egy kicsi, szomorú virágot találtak. Lili megsimogatta, Zsombor énekelt neki egy kedves dalt, s láss csodát, a virág ragyogni kezdett. Megkapták a második üveggolyót is.
Próbák és kihívások a kristálybarlang mélyén
A harmadik próbára mélyebbre vezetett a boszorkány. Sötét volt, de Lili így szólt: „Fogd meg a kezem, Zsombor, együtt bátrak vagyunk!” Ekkor egy apró, síró denevért találtak a falon. „Segítsünk rajta!” mondta Zsombor, és Lili is egyetértett. Finoman felsegítették a denevért, aki boldogan repült el, és a gyerekek harmadik üveggolyójukat is megkapták.
A végső összecsapás és a barlang titkának felfedése
„Most jön a legnagyobb próba!” szólt a boszorkány, de ezúttal nem varázsolt. „Mit gondoltok, miért hoztalak ide benneteket?” Lili elgondolkozott: „Talán azért, hogy megtanuljunk szeretettel segíteni, bátornak lenni és sosem feladni…” A boszorkány szeme csillogott. „Így van! A legnagyobb varázserő nem a pálcában, hanem a szívben lakik.”
Ekkor a barlang kristályai még fényesebben ragyogtak, és Liliék rájöttek, hogy minden jónak a titka a szeretet és a segítőkészség. A boszorkány megölelte őket, és azt mondta: „Ha a világban jóságot visztek, mindig megtaláltok engem a szívetekben!” Lili és Zsombor boldogan mentek haza, tudták, hogy soha nem kell félniük, amíg összetartanak és segítenek másokon.
Így volt, vagy talán nem volt, de az biztos, hogy aki jószívű, bátor és segítőkész, annak a Kristálybarlang boszorkánya mindig segít majd. És így lett a barlang titka a szeretet és a jóság minden gyermek szívében.
Ez volt a mese, talán volt, talán nem, de aki hallotta, bizonyára szebb lett tőle a világa!
