Egy napsütéses délután a kis kutya, Bodri, a kertben játszadozott. Szimatolta a friss fű illatát, kergette az árnyékát, és néha vidáman ugatott a madarakra. Bodri nagyon kíváncsi volt, minden zugot szeretett felfedezni. Egy nap azonban valami egészen különös dolgot vett észre.
A rózsa bokrok mögött, ahol eddig sosem járt, egy kis lyukat talált a földben. Bodri óvatosan odaosont. "Mi lehet ez?" – gondolta. Orrával halkan túrni kezdte a földet, és egyszer csak egy apró bejáratot fedezett fel, amely egy sötét alagútba vezetett. Szíve izgatottan vert. Soha ilyen rejtélyes dolgot még nem látott.
Bodri gondolkodott. Vajon egyedül vágjon neki az alagútnak, vagy szóljon a barátainak, Pamacs cicának és Misi hörcsögnek? Végül úgy döntött, először körülnéz, de ha gond lesz, visszafordul. "Bátor vagyok," mondta magának. "De azért gyorsan visszajövök, ha bármi baj lenne!"
Apró tappancsával lassan lépett be a sötét alagútba. Odabent hűvös volt, és csak néhány porszem táncolt a beszűrődő fényben. Bodri megállt, és nagyot nyelt. "Nem félek," suttogta, de azért nagyon szorosan tartotta a farkát. Minden lépésnél a kis karma csikorogott a kövön. Egyszer csak egy halk neszt hallott maga mögött.
Egy kicsi, tüskés sün ballagott elő. "Jó napot, kis kutya," szólt kedvesen. "Mit keresel itt?" Bodri megörült, hogy nem egyedül van. "Én csak kíváncsi vagyok," válaszolta. "Azt hiszem, egy titkos alagútra bukkantam!" A sün bólintott. "Ez az alagút régen a kert állatkáié volt, de régóta senki sem járt benne. Szeretnéd, ha veled mennék?" Bodri boldogan bólogatott.
Ahogy haladtak tovább, egyre több meglepetés várta őket. Az alagút egyik kanyarjában egy régi játék labdát találtak, amelyet Bodri már rég elveszített. Egy másik helyen, egy kis patak csordogált az alagút mélyén. A sün segített Bodrinak átkelni, nehogy vizes legyen a bundája. Egyszer azonban nagy zajt hallottak. Egy kicsi egér rekedt meg egy kis lyukban, és síró hangon kérte a segítséget. Bodri és a sün azonnal segítettek neki kimászni. Az egér megköszönte, hogy nem hagyták magára.
Az alagút végén halvány fény derengett. Bodri szíve újra hevesen dobogott. "Ott a kijárat!" – kiáltott. A sün és az egér együtt haladtak Bodrival, míg végül kiértek a kert egy másik részébe, ahol csodaszép virágok nyíltak és madarak daloltak. Bodri örömében ugrándozni kezdett. "Megcsináltuk! Köszönöm, hogy velem voltatok," mondta boldogan.
A kaland után Bodri visszatért az otthonába, és elmesélte a történteket Pamacs cicának és Misi hörcsögnek is. Mindannyian nagyon örültek a bátor kis kutyának, aki nemcsak barátokat talált, hanem segített is másokon. Bodri megtanulta, hogy a kíváncsiság bátorsággal és szeretettel párosulva csodás kalandokat hozhat, főleg ha nem feledkezünk meg a barátságról és az összefogásról.
Így történt, hogy Bodri, a kis kutya, egy titkos alagútban nem csak saját félelmeit győzte le, hanem új barátokra is lelt, és megtanulta: segíteni mindig jó, és együtt minden sokkal könnyebb. Hogy igaz volt-e? Ki tudja! Így volt, úgy volt, talán igaz is volt, talán nem – de egy szép mese lett belőle!