A karácsonyi visszaszámlálás: Egy család készül az ünnepre

December eleje volt, és a hópehelymintás ablakokon túl sűrű pelyhekben hullott a hó. A Kovács családnál már minden az ünnepi készülődés jegyében zajlott. A nappali közepén egy hatalmas kartondoboz éktelenkedett, amelyből kilógott néhány girland és egy régi, kopott Mikulás-sapka.

– Apa, apa! Mikor állítjuk fel a fát? – kérdezte izgatottan a hatéves Luca, miközben nagy barna szemei kíváncsian csillogtak.
– Még korai lenne, kicsim – válaszolt mosolyogva Tamás, a családfő. – Előbb süssünk mézeskalácsot, és írjunk listát a teendőkről. Van egy különleges meglepetésem is nektek!

Luca izgatottan tapsolt, és már rohant is az anyukájához, hogy elővegye a mézeskalács-formákat. Zsófi, az anyuka, éppen a konyhapultnál állt, és forró csokoládét készített. Az illat betöltötte az egész házat.

– Mit szólnátok, ha minden nap csinálnánk valami karácsonyi különlegességet? – vetette fel Zsófi, miközben Luca már a tésztát próbálta formázni.
– Ez remek ötlet! – Tamás izgatottan leült az asztalhoz. – Csináljunk egy adventi visszaszámlálót! Minden napra legyen egy apró kihívás vagy ajándék.

A következő nap reggelén már készen állt a színes adventi kalendárium, amit közösen készítettek. Az első ablak mögött egy egyszerű üzenet lapult: „Építs hóembert!” Luca lelkesen rángatta a szüleit az udvarra, ahol a friss hóban három hatalmas gömböt görgettek össze. A hóember orrának helyére egy répa került, amit Luca véletlenül megkóstolt.

– Ez finomabb, mint gondoltam! – nevetett Luca, mire Zsófi is kacagni kezdett.
– Vigyázz, nehogy a hóemberünk orr nélkül maradjon! – viccelődött Tamás, miközben a hóembernek egy régi sálat adott.

A hét előrehaladtával a család minden napra újabb és újabb meglepetéseket talált ki. Volt közös karácsonyi dalolás, ajándékkészítés és egy különleges levélírás a Mikulásnak. Egy este azonban váratlan fordulat történt.

– Hol van az égősor? – Tamás a dobozokat túrta fel.
– A múltkor még láttam… – kezdte Zsófi, de ekkor Luca már az ablaknál állt, és izgatottan kiáltott: – Nézzétek! Egy rénszarvas van a kertben!

Mindannyian az ablakhoz rohantak, de csak egy szarvas sziluettje látszott a távolban. Talán csak a hóesés miatt tűnt varázslatosnak, de Luca szilárdan hitt benne, hogy ez a Mikulás egyik segítője lehetett.

– Ez biztosan jel, hogy jól haladunk a készülődéssel! – mondta Luca komoly arccal.

A karácsony előtti utolsó napon már minden ragyogott. A nappaliban álló karácsonyfa alatt gondosan becsomagolt ajándékok sorakoztak, a kandalló párkányán Luca kis zoknijai lógtak. Az egész ház megtelt szeretettel és várakozással. Még az égősor is előkerült, amit a konyhaszekrény tetején találtak meg.

Ahogy a család a feldíszített nappaliban ült, Zsófi bekapcsolta a fényeket, és az égősor színes villódzása mintha életre keltette volna az ünnepet.

– Nézd, anya, olyan, mintha a csillagok is itt lennének velünk! – Luca a fára mutatott.
– Valóban, kicsim – mondta Zsófi meghatottan. – Ez a karácsony legnagyobb ajándéka: együtt vagyunk, és együtt készülhettünk rá.

Tamás elővett egy apró dobozt, és átadta Zsófinak. A dobozban egy arany szív alakú dísz volt, amelybe belegravíroztatta: „A szeretet mindennél többet ér.” Ahogy Zsófi a fára akasztotta, mindannyian érezték, hogy ez az ünnep valóban különleges lesz.