A hercegnő lova
Lili hercegnő a kastély ablakából bámulta a tájat, mikor meglátott egy lovascsoportot közeledni. A lovasok gyönyörű, fényes lovakon ültek, és Lili szíve hevesen dobogott az izgalomtól. Mindig is szeretett volna lovat kapni, és most úgy tűnt, a kívánsága teljesül.
A lovasok megálltak a kastély előtt, és a legidősebb lovas leszállt a lováról. A kezében egy kantár volt, amihez egy gyönyörű, fekete paripa volt kötve. A ló fényes bundája csillogott a napfényben, és hatalmas, sötét szemei okosan csillogtak.
„Ez a ló a tiéd, hercegnő” – mondta a lovas. „A király küldte neked ajándékba.”
Lili örömmel sikoltott, és odarohant a lóhoz. Óvatosan megérintette a bundáját, és a ló gyengéden nyalta meg a kezét. Lili tudta, hogy ez a ló a legjobb barátja lesz.
A következő napokban Lili megtanult lovagolni. A lovasok türelmesen tanították neki, hogyan kell irányítani a lovat, hogyan kell ügetni és vágtatni. Lili hamarosan rájött, hogy a lovaglás nem csak játék. Kemény munka és elszántság is kell hozzá.
Egy napon Lili elhatározta, hogy egyedül kilovagol az erdőbe. A lovasok figyelmeztették, hogy ne menjen egyedül, de Lili makacs volt. Biztos volt benne, hogy egyedül is boldogul.
Az erdőben Lili elveszett. Nem tudta, hogy merre menjen, és a lova is ijedten viselkedett. Lili kezdett félni. Ekkor meghallotta, hogy egy farkas üvölt a távolban.
Lili tudta, hogy mit kell tennie. Erősen megmarkolta a kantárt, és bátorította a lovat. A ló vágtatni kezdett, és Lili hamarosan kijutott az erdőből.
Lili megkönnyebbült, mikor hazaért. Tudta, hogy hibázott, és hálás volt, hogy a lova megmentette. Attól a naptól kezdve Lili soha nem ment egyedül lovagolni. Tudta, hogy a lovaglás felelősség, és mindig oda kell figyelnie a lovára és a környezetére.
Lili és a lova, Szélkirály, boldogan éltek sokáig. Együtt fedezték fel a vidéket, és sok kalandot éltek át. Lili megtanulta, hogy a lovaglás nem csak játék, hanem egy életre szóló kötelék egy ember és a lova között.
A hercegnő lova
A hercegnő lova