A gyémánthegy boszorkányának eredete és legendája
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös hegy, amelynek tetején a napfény mindig csillogott, mintha ezernyi apró gyémánt ragyogna rajta. Az emberek csak úgy hívták: Gyémánthegy. Ebben a hegyben lakott egy boszorkány, akit mindenki csak Eszter néninek nevezett, mert olyan kedves volt, mint egy nagymama, de mindenki tudta, hogy különleges varázslatok birtokában van.
Réges-régen, amikor Eszter néni még fiatal volt, a hegy nem is csillogott ennyire. Azt beszélték, a hegy titokzatos ragyogását az ő jótettei hozták el. Minden alkalommal, amikor segített valakinek, egy újabb gyémánt fénylett fel a hegy tetején. Az emberek ezért sosem féltek tőle, inkább megbecsülték és szerették.
Misztikus történések a gyémánthegy körül
A falubeliek gyakran mesélték, hogy éjjelente halk nevetést lehet hallani a hegy felől, és a bokrok közül apró fények táncolnak az erdőben. Egyik este három gyerek, Anna, Peti és Lilla elhatározták, hogy felkutatják a titkokat. Lassan osonva, egymás kezét fogva másztak fel a hegyre.
Ahogy közeledtek a csúcs felé, egy kis kunyhót láttak, amelynek ablakaiból meleg fény szűrődött ki. Megálltak, és kíváncsian néztek be. Hirtelen az ajtó kinyílt, és Eszter néni állt ott, mosolyogva.
Gyertek csak be, gyerekek! – szólt kedves hangon. – Tudom ám, hogy kíváncsiak vagytok a csillogás titkára!
A gyerekek bátortalanul beléptek, de a boszorkány kedvessége minden félelmüket elűzte.
A boszorkány varázslatos képességei és titkai
Eszter néni leültette őket egy pihe-puha szőnyegre, majd elővett egy csillogó, kék köves pálcát. Mutatott nekik egy üveggömböt is, amelyben apró színes szikrák pörögtek.
Ez nem csak egy gyémánthegy – mondta titokzatosan. – Ez a hegy minden jó cselekedet fényét megőrzi, és amikor valaki jót tesz, egy újabb csillag születik a hegyen.
A gyerekek álmélkodva hallgatták, amikor Eszter néni elmesélte, hogyan segített egy régi vándornak vizet találni, vagy hogyan vigasztalt meg egy síró kisnyulat. Minden varázslata a szeretetből és a jóságból fakadt.
– Te is lehetsz varázsló, ha segítesz másoknak – mondta Anna szemébe nézve Eszter néni. – Minden jó cselekedet egy kis csoda.
Helyiek és vándorok találkozása a boszorkánnyal
Nem csak a helyi gyerekek látogatták Eszter nénit. Néha idegen vándorok is megálltak a hegy lábánál. Egy őszi délután egy fáradt utazó érkezett. Nagy tarisznyával, poros ruhában kopogtatott a kunyhó ajtaján.
Jó estét, jó asszony – köszönt udvariasan. – Elveszítettem az utamat, és nagyon szomjas vagyok.
Eszter néni mindjárt friss vizet hozott neki, és megosztotta vele a kenyerét. Amikor a vándor megpihent, Eszter néni mesélt neki a gyémánthegy titkáról, és arról, hogy a valódi kincsek a szívünkben laknak.
A vándor így búcsúzott:
– Soha nem találkoztam még ilyen jószívű emberrel. Köszönöm, hogy megtanított arra, milyen fontos a szeretet.
A gyémánthegy boszorkányának öröksége napjainkban
Azóta is, mindenki, aki a gyémánthegyen jár, észreveheti, mennyire csillog a hegy, főleg naplementekor. A gyerekek közül sokan felnőttek már, de sosem felejtették el, amit Eszter nénitől tanultak.
A faluban mindenki igyekszik segíteni egymásnak, megosztják a kenyerüket, vagy egyszerűen csak jó szívvel fordulnak a másik felé. Mert tudják, hogy minden apró jó cselekedet egy újabb gyémántot gyújt meg a hegyen.
Így történt, így volt, így mesélték, talán igaz, talán nem, de egy biztos: a szeretet és jóság mindig fényt hoz a világba, akár a gyémánthegy boszorkánya is.
