A csalafinta rókakoma

Egy napsütötte réten, ahol vadvirágok illatoztak, szorgalmasan gyűjtögették a méhecskék a nektárt. Vidáman zümmögtek, sürögtek-forogtak, tele voltak munkakedvvel. A méhek házában, egy hatalmas tölgyfa odvában, édes méz illatozott. A méhek büszkék voltak finom mézükre, ami nemcsak édes volt, de gyógyító hatással is bírt.

Egy napon a réten sétálgatott rókakoma, aki híres volt ravaszságáról és cselvetéséről. Megérzette a méz édes illatát, és a szája összevizelt a vágytól. Már elképzelte, ahogy lakmározik a finom étekből. De a méhek háza magasan volt a tölgyfa tetején, Róka pedig nem tudott fára mászni. Mit tehetett hát?

Gondolkodott egy ideig, majd ördögi tervet eszelt ki. Először is gyűjtött egy csokor vadvirágot, hogy kedvesnek tűnjön a méhek számára. Aztán odalopakodott a tölgyfa tövéhez, és felkiáltott:

Jó napot, szorgalmas méhecskék! Milyen csodálatos mézet gyűjtöttetek! Biztos finom ízű!

A méhek kíváncsian kikukucskáltak az odúból. Látták a rókát a vadvirágokkal, és meghallották hízelgő szavait.

Köszönjük, Róka! – válaszolták udvariasan. – Igen, finom a mézünk, de csak mi fogyaszthatjuk.

Róka csalafintán mosolygott.

De hát én is szívesen kóstolnék a mézetekből! – könyörgött. – Olyan fáradt vagyok a hosszú úttól, és megbetegednék, ha nem kapnék egy kis édes mézet.

A méhek sajnálkozva néztek össze. Nem szerettek volna segíteni a rókának, de a szívek puhák voltak.

Jól van – mondta az egyik méhecske. – De csak egy kis kóstolót adhatunk.

Akkor leengedtek a rókának egy csepp mézet egy mézszálon. Róka mohón nyalta fel a mézet, és elismerően bólintott.

De finom! – kiáltotta. – De sajnos még mindig éhes vagyok. Nincs egy kicsit több mézetek?

A méhek habozni kezdtek. Nem akartak több mézet adni a rókának, de féltek is tőle. Ekkor egy kis méhecske előállt egy ötlettel.

Róka – szólt -, ha segítesz nekünk összegyűjteni a virágport, adunk még egy kis mézet.

Róka meglepődött. Ő, a ravasz róka, virágport gyűjtsön? De a méz ígérete annyira csábító volt, hogy beleegyezett.

Egész nap szorgalmasan gyűjtötte a virágport a róka a méhecskékkel. Este, amikor már fáradt volt és tele volt a kosara, a méhek adtak neki egy újabb csepp mézet. Róka boldogan távozott, tele a hasa édes mézzel.

A méhek pedig megtanulták, hogy nem szabad bízni a ravasz rókában, még akkor sem, ha kedvesnek tűnik. A szorgalom és az összetartás azonban legyőzheti a ravaszságot is.