A tündérek éjszakai bálja egy különleges esemény, amelyről csak kevesen tudnak. Amikor a nap utolsó sugara is eltűnik, és az erdőre titokzatos sötétség borul, a tündérek titkos helyükön gyülekeznek, hogy elkezdjék az év legvarázslatosabb éjszakáját. Az éj hűvös leple alatt minden falevél, minden virág bimbója várakozva remeg, hiszen érzik, hogy valami különleges történik.
Az erdő ilyenkor más, mint nappal. A fák susogva hajolnak egymás felé, mintha titkokat suttognának. A kis ösvényeken apró fények cikáznak, ezek a tündérek csillámló fényei. Virágillat és harmatcseppek díszítik a bál helyszínét, egy tisztást a nagy öreg tölgyfa tövében, ahol mindenki jól elfér. Itt aztán tényleg minden csodás! – lelkendezett Lili, a legfiatalabb tündér, miközben körbenézett.
A bálra nem léphet be akárki. A tündérek titokban, harmatcseppes leveleket használnak meghívóként. Ezeket csak azok találják meg a reggeli fűben, akiknek szívében szeretet és jóság lakik. Egy ilyen éjszakán Misi, az erdei egér is talált egy csillogó levelet a háza előtt. Milyen különös! Vajon hová vezet engem ez a levél? – töprengett hangosan. Az erdő állatai közül csak azok lehetnek ott, akik segítőkészek, kedvesek, és mindig gondolnak másokra.
Amikor a hold fénye eléri a tisztást, megkezdődik a tánc. A tündérek könnyedén szökellnek, szárnyukon szivárvány szikrázik. Lili és barátnője, Zsófi kézen fogva forognak a holdfényben, körülöttük szitakötők és pillangók táncolnak. Gyere, Misi, állj be közénk! – hívta Lili az egeret, aki először félénken toporgott, de aztán mosolyogva csatlakozott. Együtt énekeltek, kacagtak, és úgy érezték, a világ legboldogabb lényei.
A tündérek ruhái minden évben mások, de mindig gyönyörűek. Lili ruhája ezúttal kék búzavirág szirmokból készült, Zsófié pedig rózsaszín szegfű szirmokkal volt díszítve. A fejükön virágkorona ragyogott, melyet harmatcseppek csillogtak be. Milyen szépek vagytok! – ámult Misi, aki maga is kapott egy apró, zöld mohasapkát és egy ibolyalevélből szabott köpenyt.
Az éjszaka nem lehet teljes zene nélkül. Az erdő lakói különleges dallamokat játszanak hangszereiken. A tücskök hegedülnek, a levelibékák dobokat ütnek. A madarak csendben fütyülnek, hogy a dallamok ne zavarják az álomba merülő virágokat. Hallod ezt a csodát, Misi? – kérdezte Zsófi, miközben körbetekintett. Ilyen szép zenét még sosem hallottam! – lelkendezett az egérfiú.
A bál számos meglepetést tartogatott. A tündérek varázslatos játékokat játszottak: fénygolyókat pattogtattak, szivárványhidat építettek a virágok között. Együtt játszottak a vendégekkel, senki sem maradt ki a mókából. Egyszer csak Lili varázspálcája felvillant, és a tisztás közepén egy óriási virág nőtt ki. Ez lesz az emlékvirág! – kiáltotta, és mindenki beletűzhetett egy szirmot, aki részt vett a bálban.
Ahogy pirkadni kezdett, a tündérek lassan elcsendesedtek. Eljött a búcsú ideje. Minden résztvevő egy harmatcseppet kapott emlékbe, hogy emlékezzenek a bál varázsára. Vigyázz rá, Misi! – mondta Lili, miközben átölelte kis barátját. Ne feledd: a jóság és a szeretet mindig visszavezet a tündérek világába.
Így ért véget a tündérek éjszakai bálja, de a résztvevők szívében örökre ott marad a csoda. Ez volt hát a tündérek báljának története. Hát így volt, igaz is volt, mese is volt, talán sosem volt igaz. De mindig jó emlékezni rá, mert a szeretet és a jóság útját mutatja mindenkinek!
