Egy különleges kutya története: mindig mosolyog
Volt egyszer egy kisváros szélén, egy kedves házikóban egy különleges kutya. A neve Picur volt, és nem volt hétköznapi kutya, mert mindig mosolygott. Nem csak akkor, ha boldog volt, hanem minden reggel, amikor felkelt, minden este, amikor lefeküdt, és még akkor is, amikor esett az eső vagy fújt a szél. Picur mosolya olyan volt, mint egy meleg ölelés vagy egy tavaszi napsugár.
Az első találkozás: hogyan bűvölte el gazdáját?
Egyszer egy kislány, Lili, odasétált a házikóhoz, amikor Picur éppen a kertben szaladgált. Lili nem volt túl bátor, mert félt a kutyáktól. De amikor meglátta Picur mosolyát, egyszeriben elszállt minden félelme.
– Szia, kutyus! – köszönt rá Lili félénken.
Picur odaszaladt hozzá, és még nagyobbat mosolygott. Lili nevetni kezdett.
– Anyu, nézd csak, ez a kutya tényleg mosolyog! – kiáltotta, és anyukája is odajött hozzájuk.
Picur körbeugrálta Lilit, aztán óvatosan hozzábújt.
– Olyan, mintha mindig boldog lenne – mondta Lili anyukája.
És valóban, Picur mosolyogva nézett Lili szemébe, mintha azt mondaná: „Ne félj tőlem, én a barátod vagyok!”
A mosolygó kutya mindennapjai és szokásai
Picur minden napját vidáman kezdte. Amikor a nap első sugarai besütöttek a konyha ablakán, Picur már ott ült, és várta, hogy Lili felébredjen. Amint Lili kinyitotta a szemét, Picur már ott volt az ágya mellett, csóválta a farkát és szélesen mosolygott.
A reggeli séta a város legboldogabb eseménye lett. Picur mindenkit megnevettetett az utcán, még a komor bácsit is a sarki pékségnél.
– Jó reggelt, Picur! – mondta egy néni, mire Picur odaugrott hozzá, és megszaglászta a kezét.
A játszótéren Picur mindig a legkisebb gyerekekhez ment oda, mert érezte, ha valaki fél vagy szomorú. Egy nap egy kisfiú, Tomi, sírt a hintán, mert elesett. Picur odament hozzá, leült mellé, és mosolyogva nyalogatta a kezét.
– Ne sírj, Tomi, Picur azt mondja, minden rendben lesz! – vigasztalta Lili.
Tomi abbahagyta a sírást, és megsimogatta Picurt, aki hálásan nézett rá.
Mit árul el a kutya mosolya az érzelmeiről?
Sokan azt hitték, Picur csak úgy mosolyog, mert ilyen a szája formája, de hamar rájöttek, hogy Picur mosolya mindig azt tükrözi, amit érez. Ha örült, a szeme is csillogott. Ha valaki szomorú volt, Picur mosolyogva odabújt hozzá, és ezzel segített, hogy jobban érezze magát.
Egy alkalommal, amikor Lili beteg volt, Picur egész nap az ágy mellett maradt. Nem ugatott, csak csendben mosolygott rá. Lili azt mondta:
– Picur mosolya a legjobb orvosság a világon!
Így az egész család megtanulta, hogy egy kedves mosoly a legtöbbször többet ér, mint ezer szó.
Hogyan inspirál másokat a mindig vidám négylábú?
Picur mosolya nem csak Lilit boldogította, hanem az egész várost. Az emberek megtanultak mosolyogni egymásra, még akkor is, ha éppen nem volt okuk rá. Lili is gyakran mondta:
– Ha Picur képes mindig mosolyogni, akkor én is megpróbálom!
A gyerekek a játszótéren új játékot találtak ki: ki tud a legszebben mosolyogni Picurhoz? Egy idő után már mindenki boldogan ment haza, még ha előtte rossz napja is volt.
Picur története bejárta a várost, és mindenki szeretett volna legalább egyszer vele találkozni. Az emberek észrevették, hogy a mosoly ragadós, és ha egy kutya is képes boldoggá tenni mindenkit, akkor nekik is sikerülhet. Azóta, ha valaki szomorú volt, csak Picurra gondolt, és máris mosolyogni kezdett.
Így volt, igaz volt – ez volt az a mese! Talán igaz volt, talán nem, de egy biztos: aki szeretettel és mosollyal fordul a világhoz, annak mindig lesznek barátai, és a szíve is boldog marad.
