Misi és a Farsangi Cirkusz

Misi már nagyon várta a farsangi mulatságot. Az iskola körüli fák ágai között színes lampionok lógtak, és a hóval borított táj még inkább mesébe illővé tette a vidéket. De nemcsak a jelmezek és a zenék érdekelték, hanem egy titokzatos hirdetés, amit a közeli falusi hirdetőtáblán talált. „Farsangi cirkusz, egyetlen este, titokzatos helyszínen.” Az írás rejtélyes volt, és bár semmit nem árult el, Misi úgy döntött, hogy el kell mennie.

A kisfiú gyorsan felöltözött, fehér ingbe, piros nadrágba, és a már évek óta elfeledett bohócnak öltöztetett plüss orrát vette fel. A csillagok alatt, a hóesésben elindult a cirkusz helyszíne felé. Ahogy haladt, egyre különösebb dolgok kezdtek történni: az út mentén hirtelen megjelentek arany színű virágok, amik csak az ő lépéseihez igazodtak.

Mikor végre elérte a régi, nagy színház épületét, egy titokzatos, magas nő nyitotta ki az ajtót.

– Üdvözöllek, Misi! – mondta köszönésképpen, mintha már régóta várták volna.

– Honnan tudod a nevem? – kérdezte Misi, miközben belépett a sötét épületbe.

– A cirkusz tud mindent, kisfiú – válaszolta a nő, miközben egy fényes lámpát gyújtott. A terem tele volt színpompás jelmezekkel, ám valami furcsa érzés lengte körbe őket, mintha minden egyes ruhadarab egy-egy titkot rejtett volna.

A nő egy kicsit hátrébb lépett, és intett, hogy kövesse. Az izgalom kezdett eluralkodni Misin, hiszen nem tudta, mi vár rá.

A porond közepén egy hatalmas trambulin volt, amit egy aranyozott lóra emlékeztető szörnyeteg tartott. A fiú megdermedt a látványtól, de a cirkuszi nő ezt észrevette.

– Ne félj! A trambulin csak egy próbát jelent. Ha sikerül átrepülnöd rajta, akkor a titkos világ kapuját is kinyitod. De ha nem, hát… akkor itt maradsz, mint a többi bohóc. – nevetett gúnyosan.

Misi elgondolkodott, és hirtelen bátorságot érzett. A trambulin előtt megállt, és mély levegőt vett. Egy erős ugrással felugrott, és átrepült a másik oldalra, ahol a titokzatos nő már várt rá. A fiú szíve hevesebben vert, de a sikerélmény gyorsan elűzte a félelmet.

– Megcsináltad! – mondta elismerően. – Most pedig tedd fel a kérdést: mi az, ami igazán fontos számodra?

Misi elgondolkodott egy pillanatra.

– Az, hogy segíthessek másoknak, és hogy sose felejtsem el a boldogságot – mondta.

A cirkuszi nő mosolygott.

– Helyes válasz. Most már tudod, mi a legfontosabb a világon. Visszatérhetsz a valóságba, de ne feledd, hogy mindig ott leszek, amikor szükséged lesz rá!

A következő pillanatban Misi már a saját szobájában ébredt. Az éjjeli égbolt tiszta volt, és a cirkusz, mint egy álom, eltűnt. De Misi tudta, hogy a farsangi cirkusz varázsa örökre ott marad a szívében.

A mese végén Misi megtanulta, hogy a legfontosabb dolgok az életben nem a külcsínyben, hanem a szándékokban és a szívekben rejlenek. A farsangi cirkusz pedig örök titokként maradt, amit csak azok érthetnek meg, akik igazán keresik a boldogságot.