Panna és a Farsangi Csoda

Panna és a Farsangi Csoda

mesék

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy kíváncsi és bátor kislány, Pöttöm Panna. A falu lakói minden évben nagy farsangi ünnepséget tartottak, de idén valami igazán különleges dolog történt. Panna a szülei mezőn dolgoztak, ő pedig egyedül sétált a faluban, mikor valami szokatlant vett észre a falu szélén.

A hófehér mezőn egy színes maszkokat viselő figura tűnt fel, aki egy kis erdő felé tartott. Panna, bár kicsit megijedt, kíváncsian követte őt. Az erdő sötét fái között valami csillogó fény szűrődött át, és a kislány elhatározta, hogy közelebb megy.

Ahogy belépett az erdőbe, a figura hirtelen megfordult és Panna előtt termett. Egy kedves, öreg nő volt, akinek arcát a maszk félig takarta.

„Ki vagy te?” kérdezte Panna bátran.

„Én vagyok a farsang varázslója,” válaszolta a nő, miközben elmosolyodott. „Aki ezen az éjjelen találkozik velem, annak egy kívánsága teljesül. De figyelj, nem mindenkinek szabad kívánnia!”

Panna szemei felcsillantak. „És miért nem mindenkinek?”

„Mert a farsang csak azoknak hoz csodát, akik tiszta szívvel kérnek,” válaszolta a nő titokzatosan.

Panna elgondolkodott. Mi lenne, ha ő is kérhetne valamit? De akkor rájött, hogy neki valami igazán különleges dologra lenne szüksége. Egy barátra, akivel megoszthatja a titkait, aki segíthet neki a legnehezebb pillanatokban. Hiszen a falu, bár csodálatos, néha egyedül érezte magát.

„Azt kívánom, hogy találjak egy igaz barátot,” mondta Panna, és a varázsló arcán egy apró mosoly jelent meg.

„Jó választás,” mondta a varázsló, és hirtelen egy apró, ragyogó fénycsóva szaladt el Panna előtt. „Menj vissza a faluba, és hamarosan meg fogod találni, amire vágysz.”

Panna kíváncsian sietett vissza, de ahogy elérte a falu szélét, valami érdekeset vett észre. A falu közepén egy színes, vidám jelmezes kisfiú sétált, aki egyedül nézelődött. Ő is egyedül volt!

„Te is egyedül vagy?” kérdezte Panna tőle.

A fiú elmosolyodott. „Igen, de csak azért, mert még nem találtam senkit, aki ugyanúgy szeretne játszani, mint én. Te hogy hívnak?”

„Pöttöm Panna vagyok. És te?”

„Én meg Gábor, de mindenki csak Gábornak hív.”

Panna és Gábor egyből jó barátok lettek. A kisfiú mesélt neki arról, hogy idén először jött a faluba farsangra, és nem tudott kivel együtt öltözködni, táncolni.

„Ez a farsang tényleg különleges,” mondta Panna, miközben a két új barát a táncoló tömeghez csatlakozott. A varázsló titka valóra vált, mert Panna végre megtalálta azt, akit keresett: egy igaz barátot.

Ahogy teltek a napok, Panna és Gábor szoros barátságot kötöttek. Minden farsangi éjszakán együtt táncoltak, nevetve, játszva, és örökké hálásak voltak a Farsangi Csodának, ami elhozta nekik egymást.

A varázsló mosolygott az erdő mélyén, és tudta, hogy a farsangi varázslatot nem csak a színes maszkok hozták el, hanem a szeretet, amit a kis szívekben találtak. A legszebb varázslat mindig az, ami a szívből jön.

Panna és a Farsangi Csoda

mesék

Panna és a Farsangi Csoda

Panna és a Farsangi Csoda






error: Content is protected !!