Virmos cica és a varázslatos pamutgombolyag

Egy napfényes reggelen Virmos, a kis cica, unottan tekintgetett körbe az udvaron. Semmi érdekeset nem talált, pedig nagyon szerette volna, ha történne valami izgalmas. Ekkor hirtelen meglátta, hogy az egyik bokor alatt egy színes pamutgombolyag hever.

Vajon kié lehet ez? – gondolkodott hangosan Virmos, majd közelebb merészkedett. – Talán valaki elvesztette.

Amikor megérintette a gombolyagot, valami furcsa történt. A gombolyag megmozdult és egyenesen a lábai előtt kezdett gurulni. Virmos kíváncsian követte, észre sem vette, hogy egyre távolabb kerül az udvartól. A pamutgombolyag egy öreg, elhagyatott házhoz vezette.

Miért hoztál ide? – kérdezte Virmos, bár tudta, hogy a gombolyag nem fog válaszolni.

Az ajtó résnyire nyitva állt, így Virmos belépett a házba. Bent egy hatalmas, régi fonalkosár állt a szoba közepén, tele különböző színű és vastagságú fonalakkal. Az egyik sarokban egy öreg, szürke macska, Micimackó, pihent.

Üdvözöllek, fiatal barátom! – szólt Micimackó mély hangon. – Már vártalak.
Te vártál rám? – kérdezte meglepődve Virmos. – De miért?
Ez a pamutgombolyag különleges – magyarázta Micimackó. – Mágikus ereje van, és csak az arra érdemes macskák találják meg. Segítségedre lesz, hogy felfedezd a világ rejtett titkait.

Virmos szeme csillogni kezdett az izgatottságtól. Micimackó felemelkedett és a kosárhoz lépett.

Válassz egy fonalat, és kezdődik a kalandod – mondta.

Virmos kiválasztott egy zöld fonalat. Ahogy megérintette, a fonál vibrálni kezdett és körülötte minden elhomályosult. Mire újra kitisztult a látása, egy varázslatos erdőben találta magát.

Ez csodálatos! – kiáltott fel Virmos. – De merre menjek?

Ekkor egy kismadár repült oda hozzá.

Szia, Virmos! Én vagyok Csipe, a kismadár. Gyere, mutatok valamit – csipogta és elrepült az egyik irányba.

Virmos követte Csipét egy kis tisztásra, ahol egy régi, elhagyatott kút állt. A kút mellett egy öreg varázsló, Fityulás, üldögélt.

Üdvözöllek, Virmos – mosolygott Fityulás. – Tudom, miért jöttél. A kút mélyén egy varázspálca rejtőzik, amely csak a bátor és tiszta szívű macskák számára válik láthatóvá.
És miért van szükségem a varázspálcára? – kérdezte Virmos.
Mert a pálca segítségével hazajutsz – válaszolta Fityulás. – De előbb le kell ereszkedned a kút mélyére, és ki kell állnod a próbákat.

Virmos bólintott, és bátran leereszkedett a kútba. Az első próba egy szűk alagút volt, amelyen csak ügyességgel és kitartással juthatott át. A második próba egy mély gödör volt, amelyen át kellett ugrania. Végül elérte a kút mélyét, ahol a varázspálca ragyogott.

Megtaláltam! – kiáltott fel örömében Virmos, és megragadta a pálcát.

Ekkor a pálca fénye mindent elborított, és Virmos újra az öreg házban találta magát, Micimackó mellett.

Ügyes voltál, Virmos – mondta Micimackó. – Most már tudod, hogy bármilyen akadályt legyőzhetsz.

Virmos hálásan bólintott, és megköszönte a kalandot. Ahogy visszatért az udvarra, a pamutgombolyagot magával vitte, tudván, hogy bármikor újabb izgalmas kalandok várhatnak rá.