Pötyi találkozása a rejtélyes varázsvirággal
Volt egyszer egy kislány, Pötyi, aki egy kicsiny házban lakott a mesebeli erdő szélén. Pötyi nagyon szerette a természetet, a madarakat, a mókusokat és legjobb barátját, a kutyusát, Bodrit. Egy nap, amikor a nap sugarai bekukucskáltak az ablakon, Pötyi úgy döntött, sétálni indul, mert kíváncsi volt, milyen virágok nyíltak a réten.
Egy különleges nap kezdete a mesebeli erdőben
Ahogy Pötyi sétált Bodrival, csodálkozva figyelte a színes lepkéket és a vidáman daloló cinegéket. Egyszer csak egy apró, csillogó fénycsíkra lett figyelmes a fák között. – Bodri, nézd csak, ott valami különleges van! – súgta izgatottan.
Odamentek a fényhez, és Pötyi megpillantott egy csodaszép virágot. A varázsvirágnak hét szirma volt, mindegyik más-más színben ragyogott, és különös, lágy fény vette körül. – Még soha nem láttam ilyet! – mondta Pötyi elbűvölten.
A varázsvirág titokzatos ereje és kívánságai
Ahogy Pötyi közelebb hajolt, a virág megszólalt: – Üdvözöllek, Pötyi! Én vagyok a varázsvirág. Ha szeretnéd, teljesítek egy kívánságot, de csak olyat, ami jóságból és szeretetből fakad.
Pötyi csodálkozva nézett körül, majd bátortalanul kérdezte: – Tényleg tudsz kívánságot teljesíteni?
– Igen, de előbb mutasd meg, hogy a szíved tele van szeretettel és kedvességgel – válaszolta a virág.
Barátságok és próbatételek az út során
Pötyi elgondolkodott. Hirtelen egy kis nyuszi tűnt fel a bokrok között, aki ijedten ugrándozott. – Segíts, Pötyi! Elvesztettem a fészkemet, és nagyon félek! – mondta sírva a nyuszi.
Pötyi habozás nélkül odasietett, hogy megvigasztalja. – Ne félj, nyuszi, segítünk megtalálni a fészkedet! – mondta határozottan.
Bodri is segített keresgélni, és hárman hamarosan ráleltek a nyuszi fészkére. A kisállat boldogan ugrált, majd így szólt: – Köszönöm, Pötyi, nagyon jó barát vagy!
Ahogy tovább mentek, egy rigó sírdogált a fán. – Pötyi, lehullott a fészkem, nem találom a tojásaimat! – panaszkodott.
Pötyi nem habozott, Bodrival együtt felfedezték a fészek darabkáit, és gondosan visszaépítették a rigó fészkét. A madár boldogan csicsergett: – Köszönöm, Pötyi, te vagy a legkedvesebb kislány, akit ismerek!
Pötyi döntése: hogyan használja a varázslatot?
Mire visszaértek a varázsvirághoz, már délután volt. – Visszajöttél! – örült a virág. – Most már biztos vagyok benne, hogy a szíved tele van szeretettel. Elmondhatod a kívánságodat.
Pötyi megfogta Bodri mancsát, és így szólt: – Én azt kívánom, hogy minden állat és ember mindig kapjon segítséget, ha bajban van, és soha ne legyen egyedül!
A varázsvirág csendben ragyogott, majd halkan suttogta: – Szép kívánság ez, Pötyi. A szeretet, amit adsz, újabb szeretetet szül majd. Ettől lesz boldogabb a világ.
Pötyi mosolyogva nézett körül. Úgy érezte, mint akit meleg napfény simogat. Barátai, a nyuszi és a rigó, ott voltak mellette, Bodri is boldogan csóválta a farkát. Mindannyian tudták, hogy a jóság és a szeretet csodákra képes.
Így történt, hogy Pötyi a varázsvirággal találkozva rájött: nem a varázslat, hanem a szeretet tesz igazán boldoggá mindenkit.
Így volt, igaz volt, mese volt!
