Pálmai Miklós: Cirmi nagy kalandja
Pálmai Miklós: Cirmi nagy kalandja
Volt egyszer egy udvar valaha valahol,
Ott történt az eset, melyről e mese szól.
Élt ott egy kiscica, Cirmi volt a neve.
Anyja az udvarban gyakran sétált vele.
Tanítgatta, s Cirmi sok-sok újat látott,
Kíváncsin fedezte fel a nagyvilágot.
Ámde mihez támadt kedve egy szép napon?
Magában szeretne járni az udvaron!
S míg kemencesutban az anyja szunyókált,
Ő addig csendesen az ajtón kisétált.
Így, hogy egyedül volt, de nagy lett a világ!
Sokkal izgalmasabb! Bátran lépdelt tovább.
Meglátja a kakas: – „Hová mégy magadban?
Kicsi vagy, eltévedsz itt, a nagy udvarban!
Menj vissza, ne kelljen mamádnak keresni,
Mert így nem fogsz neki örömet szerezni!”
Azzal tovább lépdelt, Cirmi meg ott maradt,
S elkezdett ébredni benne egy gondolat:
„Örömet szerezni! Az bizony jó lenne.
De mi az az öröm?” – Nem volt biztos benne.
Arra jött egy kacsa. Megkérdezte tőle: „Kérlek,miazöröm? Mondd, mit tudsz felőle?”
„Mi az öröm? Háp-háp… Jó kérdés, valóban.
Nincs nagyobb öröm, mint… úszkálni a tóban!”
Cirmi elkomorult erre egy perc alatt:
„Hogy vigyek haza a mamámnak egy tavat?”
„Ne higgy a kacsának!” – hallá Bodri hangját.
„A legnagyobb öröm: szolgálni a gazdát!
Jutalmat ad érte! Én csak annyit mondok:
Vigyél a mamádnak egy nagy velőscsontot!”
Odaszaladt egy tyúk: – „Ugyan, az mind semmi!
A legnagyobb öröm: gilisztára lelni!
Földből kihúzod, a többiek csodálnak!
Fogjak neked egyet? Vidd el a mamádnak!”
Odajött egy malac, kezdte magyarázni:
„A legnagyobb öröm: sárban dagonyázni!”
Be sem fejezhette, megszólalt a tehén:
„Senki sem ismeri az örömet, csak én!
Nincs jobb, mint a réten friss füvet legelni,
Kérődzni, és este jó sokat tejelni!”
„Ugyan már, a réten gyorsan vágtatni jó!
Széllel versenyezni!” – szólt közbe a csikó.
Visszatért a kakas, lezárta a vitát:
„Ne vezessétek már félre ezt a cicát!
A legnagyobb öröm: szemétdombra lelni,
És hajnalban rajta zengőn énekelni!”
„Mi lehet az öröm? Már magam sem értem” –
Szólt Cirmi, – „holnap a mamámtól megkérdem.
Addig is köszönöm segítségeteket.
Nagyon elfáradtam, most már hazamegyek.”
Azzal sarkon fordult, futott a szobába,
Ahol a kényelmes kemencesut várta.
Meglátta az anyja: – „Hol voltál, te gyerek?
Aggódtam, nem tudtam, merre keresselek.
Most már pihenj egyet. De jó, hogy meglettél!
Az a fő, hogy végül örömet szereztél.”
Cirmi hízelgőn az anyjához bújt szépen,
Álmos fáradtság ült záródó szemében.
Arra gondolt még, hogy kezdett szenderegni:
„De jó a mamának örömetszerezni!”
Pálmai Miklós: Cirmi nagy kalandja
Pálmai Miklós: Cirmi nagy kalandja