Mester Györgyi: A legkisebb cinke A legkisebb cinke Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A kíváncsi cserebogár A kíváncsi cserebogár A kis cserebogár sokadik körét rótta a zöldellő rét felett. A pár nap alatt, amióta szárnyat bontott, sok mindent látott táncos röptében, de amikor egy apró tócsában a saját tükörképét is megpillantotta,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A homok kincse A homok kincse Az ifjú herceg már évek óta járta a világot, kéttucat idegen nyelven beszélt, azonban esze ágában sem volt hazatérni. Még többet akart látni a világból, mielőtt megkezdi bölcs uralkodását a saját birodalmában.…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A haszontalan nyulacska Mese az „újrahasznosításról” A haszontalan A kis nyuszinak eddig még sohasem mondott ilyesmit az édesanyja. Mondta neki, hogy szeleburdi, meggondolatlan, ügyetlen, lusta, de ilyesmi még sohasem hangzott el, hogy „haszontalan” lenne. A Nyulacska először nem…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A csúcsdísz A csúcsdísz A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket, az aranyszínű masnikat, az évről-évre megtartott, kőkemény szaloncukrot – mondván, amit…
Tovább olvasom
Mester Györgyi:A csodatévő Flóra kút A csodatévő Flóra-kút A városka házaiba, annak idején, amikor ez a történet játszódott, még nem volt bevezetve a víz. A szomjoltó nedűt akkoriban artézi kútról hordták a település lakosai. A friss vízért nap mint nap…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A bánatos lakkcipőcske A bánatos lakkcipőcske Cipőország – köznyelven, cipőbolt – lakói nagyon sokfélék voltak. Különböző „kasztokba” osztályokba sorolták magukat, és annak megfelelően is viselkedtek. Először is, ott voltak a téli cipők. Ők tartották magukat a legtöbbre, hiszen…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A bábkészítő A bábkészítő A városkában ő volt az egyetlen bábkészítő mester. Hosszú évtizedek óta űzte a mesterségét, és a saját kezűleg készített bábokat olyan nagy becsben tartotta, úgy szerette, mint más a gyerekeit. A szakmája azonban hiába…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Tejföl csavargónak áll Tejföl csavargónak áll Hófehér bundájának, na meg gazdája jó humorának köszönhetően kapta nevét a kutyus. Ugyan kaphatott volna másikat is, mivel – ugyancsak jellemzően -, kölyökként, ha elszundított, úgy aludt, mint a tej, azonban ez…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Nyári kaland a parkban Nyári kaland a parkban Az óvodás nagycsoportból elballagó Réka, az iskolakezdés előtti nyár jó részét a nagymamájánál töltötte, mivel szülei szabadsága nem volt elég arra, hogy az egész szünetet kislányukkal tölthessék. De így is,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Mása és a medvehagyma Mása és a medvehagyma Sűrű erdő közepén, kék tavacska mellett, égbetörően magas hegy gyomrában, tágas barlangban éldegélt a medvecsalád: Pása, a folyton dörmögő medve papa, Dása, a mindenkihez barátságos medve mama, és huncut kicsi…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy tulipán életrajza Egy tulipán életrajza „Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van. Hát ezekkel én valóban nem…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy kis kiruccanás Egy kis kiruccanás Az üdülőtelepen elhagyatottan álldogált egy „lábasház”. A nevét onnan kapta, hogy az épület betonlábakon állt, melyek valaha garázsul szolgáltak egy autónak. Mivel egyedi külsővel rendelkezett, nem volt kivel társalognia, aztán meg fáradt,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Édes mostoha Édes mostoha Aznap sokáig mentek az autóval. Persze máskor is előfordult, hogy a nagy vízhez utaztukban hosszasan kellett az autó hátuljában elhelyezett boxban, összekuporodva feküdnie, de ez most mintha más lett volna. Valamiféle rossz előérzete támadt.…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az aranygubó Az aranygubó Élt Bergengóciában egy szegény földműves, süldő leánykájával, Kincsővel. Nagy-nagy nyomorúságban tengődtek, kis földjük tartotta el őket. Hiányzott bizony a gazdasszony, Kincső édesanyja, kinek keze alól annakidején szebbnél-szebb, színes kelmék kerültek ki a szövőszékről. Az…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A pillangófa A pillangófa A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagy étvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A náthás méhecske A náthás méhecske Már megint üres puttonnyal tért vissza a kaptárba Zümi. És ez napok óta így megy. Haszontalan, lusta méhecske! – mordult fel mérgesen a kaptár őre. Előbb-utóbb a királynőnek is a fülébe jut.…
Tovább olvasom
Móra Ferenc: Talpas Talpas mindig azt tartotta, hogy ő a legnagyobb úr a tanyán. Tyúk, macska, kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek rá nem mertek szállni a kerítésre, ha az ő haragos morgását…
Tovább olvasom
Móricz Zsigmond: Disznó, kutya, macska, egér Hajdinában az egér, A macskával egy testvér, A macska meg a kutyával, Ez meg disznó komájával. Hanem egyszer vége leve, A disznó nemes levele Elkallódott kézen-közön, Azóta van harag, özön. – Kutya komám! –…
Tovább olvasom
Lev Tolsztoj: Bob, a tűzoltókutya Réges-régen, hajdanában, London városában eszébe jutott valakinek, hogy kutyákat tanítson be tűzoltó szolgálatra. Ezek a tűzök: kutyák együtt laktak a tűzoltókkal, együtt gyakorlatoztak, s együtt dolgoztak. S amikor egy-egy ház kigyúlt, berohantak a lángok közé,…
Tovább olvasom