Csukás István: Brum Brum Brunó, a lovaglóművész Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs előre-hátra lovagolt a hintalovon, és harsányan énekelte a medve-indulót: A bundám szőrös, kócos és a talpaim nagyok! Kedvencem a hársfaméz, bár bársonybocs vagyok. Ha brummogok, hát megremeg…
Tovább olvasom
Gyulai Pál: A róka, a medve és a szegény ember Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést…
Tovább olvasom
Kislány, aki virgácsot kért a Mikulástól A domb tetején, egészen felül, ahol, ha tovább mész, már remekül gurul lefelé a bringád, na, pont ott van a Szivárvány Óvoda. Ebbe az oviba járt egy kislány, Johanna, akit mindenki csak Hannának hívott.…
Tovább olvasom
Lázár Ervin: A másik Télapó – Apu, te most ideülsz a ládára! – Dehogy ülök! Eszem ágában sincs! – De amikor játszunk! – Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm? – Mert te leszel a…
Tovább olvasom
Tarcsai Szabó Tibor : És a Télapónak ki ad ajándékot? – Kapusi bácsi! Kapusi bácsi! Már csak egyet alszunk, és itt a Télapó! – rontott be lelkesen a kis ház ajtaján Boglárka. – Szervusz, kislány! – köszöntötte az öregember, elnézően…
Tovább olvasom
Potencsik Erika: Magányos mókuska Az erdő sűrűjében, távol a rokonaitól éldegélt egy kis mókus. Az odúja környékén soha nem járt egy lélek sem. Nagyon magányosnak érezte magát. Egy hideg téli napon csodák csodája megpillantott egy kiscicát. Már nagyon szeretett volna…
Tovább olvasom
Kovács Barbara: Peti és a Télapó Az úgy volt, hogy Peti nem szeretett köszönni. Senkinek. Sem a szomszéd bácsinak, sem a közértes néninek, sem a doktor néninek, se anya barátnőjének, de még az óvónéninek sem. És minél többször hallotta, hogy:…
Tovább olvasom
Szent Miklós legendája Élt egyszer régen Myra városában sok-sok száz évvel ezelőtt egy öreg pap. Szálfa termete volt, kicsit kopaszodott, fehér szakálla göndörödött, és mindig mosolygott a szeme. Piros ruhában járt, mert ő volt a város püspöke. No, hát ennek…
Tovább olvasom
Mikszáth Kálmán: Mikulás bácsi Bácsi bizony, de kinek? Mert a Mikulás úr nem ismer tréfát, és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos a másikra. Mikulás bácsit szentnek…
Tovább olvasom
Devecsery László: Segítség, sok a hó! A Mikulás már aludt. Reggel korán kellett indulnia, hogy minden kedves kis barátjához eljusson. A szánkó telis-tele ajándékokkal. Örülnek majd a gyerekek! Talán még álmában is erre gondolt. Igazán szépet álmodott. Mindenütt mosolygó, kacagó…
Tovább olvasom
Hervay Gizella: Télapós mese Kobak megtanulta, hogy tavasz után jön a nyár, aztán az ősz, aztán a tél. Ezt tanulta meg leghamarabb, mert akkor jön a Télapó. — Ha nagy leszek, Télapó leszek! — döntötte el. — Akkor felülök egy…
Tovább olvasom
A törpék levele Egy távoli országban, a magas hófödte hegyek között van egy pici falu, amelyet ember még sohasem látott. Itt élnek a hegyi törpék. A törpeférfiak vastag, meleg nadrágot és szőrmés kabátot, a törpehölgyek csinos, hímzett ruhákat hordanak. Mindegyikük…
Tovább olvasom
Télapó kesztyűje Hol volt, hol nem volt egyszer egy ugrifüles nyuszika. Egy hideg téli napon sétálgatott az erdőben,ahogy ballag egyszer csak valami fekete dolgot látott meg az ösvényen. Közelebb ment és megszemlélte mi az. -Valami szőrös és fekete! Jobban szemügyre…
Tovább olvasom
Bartócz Ilona: Jön a Mikulás! Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Tréfi Tréfi Mindenki tudta, hogy a bolyban nincs nagyobb tréfagyáros a kicsi hangyánál. Tréfi, mert társai csak így nevezték, ha kellett, ha nem, folyton viccelt. Munka közben, meg azután is, megnevettette a többieket, rímeket faragott, tréfákat gyártott, többnyire…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Pihécske kalandja Pihécske kalandja A kis tollpihe nem tudta, hogy aznap Márton-nap van, és előtérbe kerülnek a ludak. Ő csak egy pihécske volt, aki a dunyhából hullott ki, miközben a hatalmas, hófehér ágyneműdarab az udvaron süttette hasát a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Picinke-január Picinke és a kisvasút Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Mirci és Durci Mirci és Durci Mirci cicának már csak egy hét volt hátra a születésnapjáig. Törte-törte a fejét, hogy mit is kérhetne ajándéknak. Azt tudta, hogy ha teljesíthető a kívánsága, akkor Macska mamától meg is kapja a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Mi van, ha nincs hó? Mi van, ha nincs hó? Halk, kopogáshoz hasonlatos félénk kaparászás hallatszott az ajtón. Bújj be – mondta Mikulás apó, mert biztos volt benne, hogy valamelyik kis segítője, az egyik manó szeretne vele beszélni.…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Megszelídítve Megszelídítve Rét. Hatalmas, tágas. Beborítva százféle fűvel, gyommal, gizgazzal, vadvirággal, bogánccsal, s közöttük rejtekezve számos rovarfaj, bogár. Gyermekem, mint afféle karámból szabadult kiscsikó, össze-vissza szaladgál rajta. Rúgja a labdát, helyette néha csak egy fűcsomót, zsombékot talál el,…
Tovább olvasom