Morzsi kutya óvodába megy

Réges-régen élt egy kis fehér bundájú kutya, Morzsi néven. Morzsi élete mindig izgalmas volt, de egy nap még izgalmasabbá vált, amikor eldöntötte, hogy útra kel és az óvodába megy.

Morzsi kis csomagját összekészítette: egy kis tárcsát, egy fafúrót és persze egy csomó finom csemegét. Úgy érezte, készen áll a nagy kalandra.

Ahogy elindult az úton, gyorsan barátokra talált. Egy nyúl és egy mackó csatlakoztak hozzá, és együtt bandukoltak az erdőn át. Útközben sok érdekes dologgal találkoztak, de semmi sem volt olyan izgalmas, mint amikor megpillantották az óvodát.

Morzsi és barátai óvatosan bekukucskáltak az ablakon. Látták, hogy a gyerekek játszanak, nevetnek és énekelnek. Morzsi szíve hevesebben kezdett dobogni a vágytól, hogy részt vegyen ezekben a játékokban.

Gyertek, menjünk be! – mondta Morzsi izgatottan.

Az óvoda kertjében léptek egyet. Morzsi megállt, és mélyen beszívta az illatokat. Virágok illata, friss fű és a gyerekek vidám nevetése töltötte be az orrát.

Morzsi és barátai óvatosan beléptek az épületbe. A gyerekek meglepődve néztek rájuk, de hamarosan nagy örömmel fogadták őket. Morzsi úgy érezte, mintha azonnal otthon lenne.

Az óvoda tele volt érdekes játékokkal és tevékenységekkel. Morzsi és barátai mindenfelé rohangáltak, hogy kipróbálják mindegyiket. Színes ceruzákkal rajzoltak, építettek toronyházakat és készítettek mókás arcfestést.

Amikor az ebédidő elérkezett, Morzsi és barátai együtt telepedtek le az asztalhoz. Finom falatokkal töltötték meg a hasukat, miközben vidáman beszélgettek és nevettek.

Ahogy az óvodai nap végére ért, Morzsi és barátai búcsút vettek a gyerekektől, de ígéretet tettek, hogy visszajönnek még. Boldogan indultak vissza az erdőbe, tele élményekkel és új barátokkal.

Amikor hazaértek, Morzsi ágyába bújva boldogan elgondolkodott azon, hogy milyen fantasztikus napot töltött az óvodában. Tudta, hogy soha nem fogja elfelejteni ezt a kalandot, és mindig emlékezni fog azokra a vidám pillanatokra, amikor az óvoda padjai között játszott.