Morzsi felfedezi a rejtélyes varázskaput az erdőben
Volt egyszer egy kicsi, barna bundás kutyus, akit Morzsinak hívtak. Morzsi nagyon szerette az erdőt, imádott szimatolni a fák között és kergetni a pillangókat. Egy nap, amikor a nap sugara átszűrődött a lombok közt, Morzsi valami furcsát vett észre a fák között. Egy hatalmas, indákkal átszőtt kapu állt ott, ahol eddig soha semmi nem volt. Morzsi közelebb ment, és óvatosan megszagolta a kaput.
– Vajon mi lehet ez? – gondolkodott hangosan Morzsi. – Még sosem láttam ilyet.
A kapu mögül halk suttogás hallatszott, mintha valaki hívná őt. Morzsi körbenézett, de senkit sem látott, csak a kapu csillogott előtte titokzatosan.
Az első lépések – Morzsi bátorsága próbára téve
Morzsi szíve gyorsabban vert, kicsit félt, de a kíváncsisága erősebb volt. Egy lépést tett a kapu felé, de egyszer csak megszólalt egy vékonyka hang:
– Ne félj, Morzsi, csak lépj be bátran!
Morzsi körülnézett, majd felnézett. Egy kis madár ült a kapu tetején, és kedvesen nézett rá.
– Hová vezet ez a kapu? – kérdezte Morzsi.
– Egy különleges világba, ahol minden csodás, de csak azok léphetnek be, akiknek tiszta a szívük – felelte a madár.
Morzsi nagy levegőt vett, és átlépett a varázskapun. Hirtelen minden megváltozott körülötte: a fák színesebbek lettek, az ég ragyogóbb, és furcsa, sosem hallott dallam szólt a levegőben.
A kapun túl: csodák és veszélyek új világa
Morzsi ámulva nézett körbe. Egy hatalmas rét tárult eléje, amin aranyszínű virágok nőttek. A virágok daloltak, és a fűszálak táncoltak a szélben. Minden nagyon szép volt, de egyszer csak egy sötét felhő jelent meg a rét fölött, és egy mogorva varjú szállt le eléje.
– Mit keresel erre, kis kutya? – mordult rá a varjú.
Morzsi kicsit megrettent, de eszébe jutott, amit a madár mondott: csak tiszta szívvel lehet továbbmenni.
– Én csak szeretnék körülnézni, és barátokat szerezni – mondta bátran Morzsi.
A varjú hirtelen elmosolyodott, és a sötét felhő szertefoszlott. – Lám, becsületes vagy, ezért mehetsz tovább – mondta, és tovarepült.
Morzsi továbbhaladt, közben vidám kis állatok futottak mellé: egy nyuszi, egy mókus és egy színes pillangó.
Morzsi találkozása varázslatos segítőkkel
A nyuszi megszólította:
– Szia Morzsi! Segítünk neked felfedezni ezt a világot!
A kis kutyus nagyon örült, hogy barátokra lelt. Együtt mentek végig az ösvényeken, átkeltek egy csillogó patakon, ahol a halak mosolyogva integettek nekik. Az erdőben egy bölcs bagoly várta őket.
– Csak az találja meg a hazavezető utat, aki jószívű volt a kaland során – mondta a bagoly.
Morzsi visszaemlékezett arra, mennyit segített a barátainak: megmentette a mókust egy magas ágról, és megtalálta a nyuszi elgurult répáját. A többiek hálásan néztek rá.
– Szeretünk téged, Morzsi, mert kedves és segítőkész vagy – mondta a pillangó.
A kaland tanulsága: Morzsi visszatér az otthonába
Morzsi szíve megtelt boldogsággal, mert tudta, hogy a jóság mindig megtérül. Hirtelen újra ott találta magát a varázskapu előtt, az erdőben. A nap már lemenőben volt, és Morzsi hazaszaladt a kis házhoz, ahol a gazdája már izgatottan várta.
– Hol voltál, Morzsi? – kérdezte a gazdi.
Morzsi csak annyit válaszolt mosolyogva: – Egy csodálatos helyen, ahol a szeretet és a jóság a legnagyobb varázslat.
És így lett vége Morzsi nagy kalandjának. Sose feledjük, hogy ha jószívűek és segítőkészek vagyunk, a világ mindig visszamosolyog ránk.
Hát így volt, igaz volt, tán mese is volt!
