Morzsi első találkozása a hócsillaggal
Egy hideg, havas reggelen Morzsi, a kíváncsi kiskutya, vidáman ugrándozott az udvaron. Piciny tappancsai alatt ropogott a friss hó, és mindenfelé apró lábnyomok vezettek. Morzsi szerette a havat, mert abban mindig akadt valami izgalmas felfedeznivaló. Most azonban valami különleges is történt. Egy csillogó, ragyogó hópihe ereszkedett alá az égből, és éppen Morzsi fekete orrára hullott.
– Jaj, de szép vagy te! – csodálkozott Morzsi, ahogy hunyorogva nézte a csillámló pihét. Az nem olvadt el, hanem egy pillanatra még fényesebben kezdett ragyogni.
Morzsi megpróbálta megnézni magát a tócsában, de a hócsillag finoman lepergett az orráról és puhán landolt a hóban.
A hócsillag titokzatos ragyogása
Morzsi közelebb hajolt, és észrevette, hogy ez a hópihe egészen más, mint a többi. Csillogott, mint egy igazi csillag az égen, és apró szivárványszínekben táncolt a fény rajta. Megérintette az orrával, és egy pillanatra melegség töltötte el a szívét.
– Vajon miért olyan különleges ez a hócsillag? – tűnődött hangosan.
Ekkor megjelent Pöttöm Cili, a kismadár, aki Morzsi barátja volt.
– Mit találtál, Morzsi? – kérdezte kíváncsian.
– Nézd csak, Cili! Egy hócsillag! De ez nem olyan, mint a többi. Olyan, mintha titka lenne – felelte Morzsi izgatottan.
Morzsi és barátai nyomozni kezdenek
Cili és Morzsi együtt hívták Simi cicát is, aki mindig tudott valami okosat mondani.
– Azt hallottam, hogy a hócsillagok közül néhányban tényleg rejtőzik valami varázslat – mondta Simi, miközben puha tappancsaival közelebb lépett. – De csak az látja, aki nyitott szívvel nézi őket.
– Akkor nekünk bizony ki kell derítenünk, mi ennek a hócsillagnak a titka! – lelkesedett Morzsi.
Hárman együtt kutattak tovább. Kérdezgették a fák ágain csücsülő verebeket, és megkérdezték az öreg hómackót is, aki az erdő szélén lakott. Mindenki azt mondta, a hócsillag varázslata abban rejlik, hogy szeretet és jóság lakozik benne, de csak az találja meg, aki szívből keres.
A tél csodái: mit rejt a hócsillag?
Aznap este Morzsi hazafelé indult. Az udvar csendes volt, csak a hó ropogott a lábai alatt. A hócsillag még mindig ott pihent a hó tetején, fénye nem halványult el. Morzsi leült mellé, és elgondolkodott rajta, mit is jelenthet a szeretet és jóság, amit a barátai emlegettek.
Ekkor halkan közeledett egy fáradt, kicsi sünike, aki nagyon fázott.
– Segíts nekem, Morzsi, nagyon hideg van – suttogta reszkető hangon.
Morzsi nem habozott. Odabújt a sün mellé, meleg bundájával átölelte, és megosztotta vele a maradék falatkáit is. Ahogy így összebújtak, a hócsillag fénye egyre erősebben ragyogott, és mintha melegséget árasztott volna köréjük.
Morzsi megtalálja a hócsillag valódi jelentését
Reggel, amikor a nap sugarai áttörtek a felhőkön, Morzsi felébredt és körülnézett. A sünike mosolyogva bújt elő, már egyáltalán nem fázott. A hócsillag pedig lassan-lassan eltűnt a napfényben, de Morzsi tudta, hogy a csillag varázsa ott maradt benne, a szívében.
– Most már értem – mondta halkan. – A hócsillag varázsa a szeretet. Ha jót teszünk másokkal, a legnagyobb csoda bennünk ragyog.
Morzsi elégedetten, boldogan szaladt vissza a barátaihoz, hogy elmesélje, mit tanult. Onnantól kezdve mindig figyelt arra, hogy segítsen másokon, és minden télen újra meg újra megkereste a hóban rejtőző csillagokat.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt! A hócsillag története megtanít minket arra, hogy a szeretet és a jóság a legnagyobb varázslat a világon. Hiszen ha egymásra figyelünk, minden nap megtalálhatjuk a saját hócsillagunkat, ami a szívünkben ragyog.
