Molly különös felfedezése a régi térképpel
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kislány, akit Mollynak hívtak. Molly egy apró házban élt a falu szélén, ahol a hátsó udvar végén már az erdő kezdődött. Egy napon, amikor a padláson keresgélt régi könyvek között, rábukkant egy elsárgult papírlapra. Közelebb hajolt, óvatosan leporolta, és a szeme tágra nyílt: egy régi térkép volt az, amely az erdő mélyére vezetett.
– Vajon mi lehet ott, ahová ez a piros x mutat? – suttogta Molly. A kíváncsiság halkan dobolt a szívében. A térkép sarkán halvány betűkkel ez állt: „Csak a bátor és jószívű megtalálja, amit keres.” Molly elhatározta, hogy másnap reggel útra kel.
Az első lépések a titkos erdő mélyére
Mikor felkelt a nap, Molly hátizsákjába rakott egy almát, néhány kekszet, meg a kedvenc plüssmackóját. Anyukájától csak annyit kérdezett: – Sétálhatok kicsit az erdőben? – Persze, de ne menj túl messzire! – mosolygott rá az anyukája.
Molly bátorsága egyre nőtt, ahogy beljebb sétált a fák között. A térkép útmutatását követve elhaladt egy nagy tölgyfa mellett, átugrott egy kis patakot, majd hamarosan teljesen ismeretlen részre ért.
– Itt biztosan még sosem jártam – gondolta izgatottan. A fű selymesen simogatta a bokáját, és az erdő hangjai mintha dallamot játszottak volna neki.
Rejtélyes hangok és furcsa lények nyomában
Ahogy egyre mélyebbre ért, hirtelen különös hangokat hallott. Egy aprócska hang szólalt meg valahonnan a bokrok mögül:
– Segítség, segítség!
Molly óvatosan odament. Egy csillogó szemű kis mókus rekedt meg egy ágakból épült akadályban.
– Jaj, ne félj, mindjárt segítek! – mondta Molly, majd óvatosan széthúzta az ágakat. A mókus hálásan csillogó szemekkel nézett rá.
– Köszönöm, hogy segítettél! Én Miki vagyok. Te mit keresel itt az erdőben?
– Egy titkot – felelte Molly, és megmutatta a térképet. A mókus boldogan ugrándozott körülötte.
– Gyere, én ismerem az erdőt, segítek neked!
Ahogy továbbhaladtak, egyre több kis állat csatlakozott hozzájuk: egy félénk őzike, aki elveszítette a nyakláncát, egy vidám rigó, aki éppen új dalt tanult. Molly mindenkinek segített valahogy: megtalálta az őzike nyakláncát, megdicsérte a rigó énekét.
Egy elfeledett fa titka és a barátság ereje
A térkép végül egy hatalmas, mohos fához vezette őket. A fa olyan öreg volt, hogy ágai már az égig értek. Molly és Miki körbetekintettek, de semmi különöset nem találtak.
– Nézd csak! – szólt a mókus, és egy kis rést mutatott a fa törzsén.
Molly benézett, és a résben egy aprócska ládikát pillantott meg. Izgatottan kihúzta, és amikor kinyitotta, egy levelet talált benne:
„A titkos erdő kincse: a jó szív, a segítő kéz, a barátság.”
Molly rápillantott az állatokra, akik ekkor már mind köré gyűltek. Rájött, hogy útja során mindenkin segített, és ezért talált rá az igazi kincsre.
– A barátok a legnagyobb kincs – mondta halkan mosolyogva.
Hogyan változtatta meg Molly életét az erdő?
Molly ezután is gyakran ellátogatott az erdőbe, hogy meglátogassa új barátait. Mindig segített, amikor tudott, és mindenki szerette őt a kedvességéért és jóságáért.
Azóta Molly tudta, hogy a szeretet, a segítőkészség és a barátság mindennél többet ér, és ezt soha nem felejtette el. Az erdő titka örökre az övé maradt, de a kincset, amit talált, mindig magával vitte a szívében.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt!
