Mikulás és a varázsbagoly

Mikulás készülődése: új segítőtársat talál

Egyszer, réges-régen, amikor még a hópelyhek is dalolva hullottak le a földre, Mikulás már javában készülődött a karácsonyra. Az északi sarkon, kis házikójában csilingeltek a manók, csomagolgatták a játékokat, és nagy volt a sürgés-forgás. Idén azonban valami különleges dolog történt: Mikulás érezte, hogy szüksége lenne egy új segítőtársra, aki nemcsak ügyes, hanem bölcs is.

„Talán valami változás jót tenne a karácsonynak” – morfondírozott Mikulás, miközben hófehér szakállát simogatta. „De vajon ki lehetne az, aki segíthetne nekem ebben a nagy munkában?”

Egy titokzatos bagoly tűnik fel az éjszakában

Aznap este, amikor a hold fényesen világított a havas tájra, hirtelen egy titokzatos bagoly jelent meg Mikulás ablakában. A szárnya csillogott, mint a jég, és a szemeiben csillagok ragyogtak.

„Jó estét, Mikulás!” – szólalt meg a bagoly kedves hangon. „Engem Hópehelynek hívnak, és messzi erdőkből érkeztem. Hallottam, hogy segítőtársat keresel.”

Mikulás meglepetten nézett rá. „Valóban? Hogyhogy pont most toppansz be hozzám, Hópehely?”

A bagoly halkan nevetett. „A jó tettek híre messzire eljut, és én már régóta szerettem volna veled dolgozni. Talán együtt még több gyerekhez eljuthatnak az ajándékok!”

A varázsbagoly különleges képességei

Kiderült, hogy Hópehely nem akármilyen bagoly volt: igazi varázsbagoly! Tudott repülni a legnagyobb hóviharban is, sőt, úgy suhant az égen, hogy senki sem vette észre. De a legkülönlegesebb képessége az volt, hogy bele tudott látni az emberek szívébe és megérezte, ki mire vágyik igazán.

„Nem csak a kívánságlistát ismerem, Mikulás” – mondta Hópehely. „A gyerekek titkos vágyait is felismerem, még azokat is, amiket nem mernek leírni.”

Mikulás szeme felcsillant. „Ez csodálatos! Így tényleg mindenki a legjobb ajándékot kaphatja!”

Közös kalandok a karácsonyi ajándékokért

Elkezdődött a közös munka. Hópehely a csillagos éjben repült, és minden ház ablakába bekukkantott. Amikor egy kislány azt álmodta, hogy szeretne barátokat szerezni, Hópehely odasúgta Mikulásnak: „Neki egy társasjátékot adjunk, hogy együtt játszhasson másokkal!”

Egy kisfiú szíve mélyén arra vágyott, hogy többet lehessen a testvérével. Hópehely ezt is megérezte, és Mikulás segített olyan ajándékot választani, amit közösen használhatnak.

Volt, hogy Hópehely megállt egy szegényes háznál. „Ide is menjünk be, Mikulás. Itt szeretetre van szükség.” Mikulás nem hezitált, finom süteményt, meleg sálat és egy kedves levelet hagyott ott.

Egyik este, amikor éppen visszatértek a hosszú útjukról, Mikulás elégedetten sóhajtott. „Hópehely, nélküled biztosan nem sikerült volna mindenkinek örömet szerezni. Annyira jó, hogy te itt vagy velem.”

Hópehely kedvesen hunyorgott. „A szeretet útját mindig megmutatja a szív, csak figyelni kell rá.”

Mit tanult Mikulás a varázsbagolytól?

Ahogy közeledett a karácsony, Mikulás egyre gyakrabban gondolt arra, mennyit tanult a varázsbagolytól. Megtanulta, hogy a legnagyobb ajándék sokszor nem is kézzelfogható, hanem egy jó szó, egy ölelés, egy együtt töltött pillanat.

„Most már tudom” – mondta Mikulás egy este Hópehelynek – „hogy a szeretet és a jóság mindennél fontosabb. Ha ezekből adunk a világnak, mindig boldog lesz karácsony.”

Hópehely kicsit meghajtotta a fejét. „Én is tanultam tőled, Mikulás. A szíved úgy világít, mint a legfényesebb csillag az égen.”

És így történt, hogy azon a karácsonyon a világ minden gyermeke boldogabb lett, mint valaha. Mert ahol szeretet és jóság lakik, ott a legnagyobb csoda is megtörténhet.

Így volt, igaz volt, mese volt!

Mese kategóriák:

error: Content is protected !!