Mikulás és a csillagmadár

Mikulás különleges éjszakája: egy titokzatos találkozás

Egyszer réges-régen, amikor a hópelyhek csendben táncoltak az éjszakai égbolton, Mikulás a szánjával repült a csillagos ég alatt. Már majdnem végzett az ajándékok kihordásával, amikor a sötét erdő fölött különös fényre lett figyelmes. Egy aprócska, ragyogó madár repült elő az egyik felhő mögül, szárnyai, mint a csillagok, fénylettek a téli éjszakában.

Mikulás megállította a szánját, és csodálkozva szólt: „Ki vagy te, kis madár, aki ilyen fényesen ragyogsz?” A madárka megszólalt: „Én vagyok a csillagmadár, és a világ minden gyerekének jókedvet hozok. De ma este különleges segítségedre van szükségem, Mikulás!”

A csillagmadár legendája: honnan származik?

A csillagmadár nem volt hétköznapi madár. A legenda szerint akkor született, amikor az első gyermek karácsonykor kívánt valami különösen szépet. A kívánság ereje egy csillagot küldött le az égből, amelyből megszületett ez a csillogó, jóságos madárka.

A csillagmadár évről évre visszatér, hogy segítsen azoknak, akik hisznek a csodákban és a szeretetben. „Az én feladatom,” mesélte a madár, „hogy megtaláljam azt a gyermeket, akinek a szíve tiszta, és akinek egy aprócska jó cselekedete is képes ragyogást vinni az egész világba.”

Az ajándék útja: kalandok a havas erdőben

Mikulás kíváncsian hallgatta a csillagmadár szavait, és úgy döntött, segít neki. „Merre induljunk, csillagmadár?” kérdezte. „Kövess engem!” trillázta a madár, és elindult a sűrű, havas erdő felé. A fák között mókusok ugrándoztak, néha kíváncsian néztek ki az odújukból.

Útközben egy kis nyúl sírását hallották meg. „Mi a baj, kedves nyuszi?” kérdezte Mikulás. „Elvesztettem a répámat, és nagyon éhes vagyok,” felelte a nyuszi. A csillagmadár szárnyából egy pici fénycseppet hullajtott le, és máris ott termett egy friss répa a hóban. A nyuszi boldogan megköszönte, és elugrált.

Ezután egy kis őzike állta útjukat. „Nem találom a testvéremet, félek a sötétben,” mondta. Mikulás megsimogatta a buksiját, a csillagmadár pedig fényével bevilágította az erdőt. Az őzike testvére rögtön elő is bújt egy nagy fa mögül.

Így haladtak tovább, segítve mindenkin, akinek szüksége volt rá.

Mikulás és a csillagmadár közös küldetése

Amikor kiértek az erdőből, egy kis házikóhoz értek. Az ablakon át látták, hogy bent egy kislány ül, és magához öleli a játék maciját. A kislány szomorúan nézett ki az ablakon. „Miért vagy szomorú, kiscsillag?” kérdezte Mikulás, belépve a házba.

A kislány sóhajtott. „Anyukám beteg, és nagyon féltem őt. Bárcsak boldog lenne újra!” A csillagmadár ekkor a lány vállára szállt, és dalolni kezdett. A dal olyan melegséggel töltötte meg a szobát, hogy a kislány arca felderült, és az anyukája is mosolyogni kezdett.

Mikulás megsimogatta a csillagmadarat. „Látod, a szeretet és a törődés olyan ajándék, ami mindenkinek segíthet.” A kislány boldogan ölelte át anyukáját, a csillagmadár pedig apró csillagfényeket hullatott a szobába, hogy mindenki jól érezze magát.

Ünnepi tanulság: mit adhat nekünk a csillagmadár?

És így történt, hogy Mikulás és a csillagmadár együtt segítettek mindenkinek, akivel csak találkoztak. Megtanulták, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet, az odafigyelés és az önzetlenség.

Ha a szíveddel nézel, észreveszed, ki szorul segítségre, és egy kedves szó, egy ölelés vagy egy cseppnyi figyelmesség csodákat tehet. A csillagmadár tanít minket arra, hogy a jóság kicsi fényecskéje is beragyoghat egy egész világot.

Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán mégse – ilyen csodás mese volt a Mikulásról és a csillagmadárról.