Mikulás elveszett kesztyűje

Mikulás és a titokzatosan eltűnt kesztyű nyomában

Az Északi-sarkon nagy volt a sürgés-forgás. Mikulás már napok óta készülődött a nagy útra, csillogó szemmel nézte, ahogy a manók becsomagolják az ajándékokat, a szánkót feltöltik friss szénával a rénszarvasoknak. Mindenki izgatottan várta a nagy napot, amikor a Mikulás elindul, hogy világszerte örömet szerezzen a gyerekeknek.

Egy reggel azonban, amikor Mikulás a piros kabátját vette fel, és a kedvenc, puha, hófehér szőrű kesztyűjét kereste, furcsa dolog történt. A kesztyűnek hűlt helye volt.

Az elveszett kesztyű: hogyan kezdődött a kaland?

– Hol lehet a kesztyűm? – vakarta a fejét Mikulás, miközben az ágy alá kukkantott, benézett a nagy csomagok közé is.

Az egyik manó, Lili, aggódva sétált oda hozzá.

– Mikulás bácsi, segíthetek keresni?

– Köszönöm, Lili, de átnéztem már mindent! – sóhajtott Mikulás. – De nélküle nem indulhatok útnak, megfagyna a kezem!

A hír gyorsan elterjedt az Északi-sarkon. A manók és a gyerekek is tudták, hogy ha Mikulásnak hiányzik a kesztyűje, akkor veszélybe kerülhet az egész ajándékosztás.

Segítők a bajban: manók és gyerekek összefognak

A manók összegyűltek a nagy csarnokban, és tanácsot tartottak.

– Nézzük át együtt minden zugot! – mondta Dani, a legkisebb manó.

A gyerekek is jelentkeztek segíteni, hiszen néhányan már előbb odaérkeztek az Északi-sarkra, hogy megnézzék az ajándékkészítést.

– Mi is segítünk! – kiáltotta Marci. – Nézzünk körül a rénszarvasoknál, hátha oda gurult!

Lili pedig a csillogó hókupacok között kezdett keresgélni, hátha ott rejtőzik a kesztyű.

– Figyeljétek a hóba nyomott manó- és rénszarvaslábnyomokat! – szólt Panka, egy másik kisgyerek.

A manók kis csoportokban indultak útnak, és mindenki hozott magával egy pici csengőt, hogy jelezze, ha valamit talált.

Kalandok az Északi-sarkon a kesztyű keresése közben

A keresés során Dani manó nagyot kiáltott.

– Nézzétek! Egy fehér pamacs lóg a rénszarvas istálló ajtaján!

Mindannyian odaszaladtak, de csak egy leszakadt hópelyhet találtak, nem a kesztyűt. Lili eközben a hókupacok között matatott, amikor egy apró, piros gombot talált. Megmutatta Mikulásnak, de az csak a kabátjáról esett le régebben.

– Semmi baj – nevetett Mikulás. – Legalább megtaláltuk, és visszavarhatja a manó varrónő!

A kutatás közben együtt énekeltek, és közösen nevettek a vicces felfedezéseken: találtak egy régi, elveszett harangot, és egy csokimogyorót, amit még tavaly felejtett ott valaki.

Estére minden sarokba benéztek, de a kesztyű továbbra is eltűnt.

Visszakerül-e Mikulás kezébe a kedvenc kesztyűje?

Másnap reggel, amikor a nap első sugarai megcsillantak a havon, Marci és Dani manó a rénszarvasok etetéséhez mentek. Hirtelen a legidősebb rénszarvas, Rudolf, megszólalt:

– Azt hiszem, a múlt éjjel valami puhát találtam a szénában, de azt hittem, csak egy párna.

Marci gyorsan átkutatta a friss szénát, és egyszer csak felkiáltott:

– Megvan! Itt van a Mikulás kesztyűje!

Mikulás boldogan kapta fel a puha kesztyűjét, megölelte Marcit, Danit és Rudolfot is.

– Köszönöm nektek, gyerekek és manók! Nélkületek nem találtam volna meg. Látjátok, hogy ha összefogunk, bármilyen bajból kikeveredhetünk!

Mindenki örült, és újra nekiálltak az ajándékok pakolásának. Mikulás mosolyogva húzta ujjára a kedvenc kesztyűjét, és a gyerekekkel együtt énekelve készült a nagy útra.

Így történt, hogy a szeretet, az összefogás és a segítőkészség révén Mikulás visszakapta elveszett kesztyűjét, és minden gyereknek eljuthatott az ajándéka időben.

Így volt, igaz volt, tán mese is volt!

Mese kategóriák:

error: Content is protected !!